Bevallom az adĂłssĂĄgomat.
Amire emlĂ©kszem, mindenkori lelkiĂĄllapotomban, emlĂ©kszem, ahogy mindenkori szentimentĂĄlĂ©m kifesti, a gondolatzaj torzĂtja, nem törtĂ©nelem, nem mese Ă©s nem egy pipa.
Az ember a szabadba vĂĄgyik.
Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi helyĂ©rĆl ahol van, lelkĂ©t vagy testĂ©t bezĂĄrva Ă©rzi, kifelĂ© igyekszik, a tĂ©rbe. Ennek a kiszabadulĂĄsnak irĂĄnya van. MondhatnĂĄnk, a lelki szabadulĂĄst csak befelĂ© Ă©rheti el az ember, mert mĂĄs lelkekben hiĂĄba keresi a maga lelkĂ©nek mĂ©lyĂ©t, vĂ©gsĆ soron csak abban a birodalomban talĂĄlhatja meg azt, amit elsĆ kĂ©zbĆl tapasztal.
Az anyagok rĂ©szecskĂ©inek önĂĄllĂł mozgĂĄsa sorĂĄn lĂ©trejövĆ lassĂș elegyedĂ©s a diffĂșziĂł; ha mĂĄs erĆ nem lĂ©p fel, a diffĂșziĂł kĂ©pes megszĂŒntetni a sƱrƱsĂ©gkĂŒlönbsĂ©get.
A lĂ©lek sƱrƱ anyaga szĂŒletĂ©skor a testbe zĂĄrĂłdik. Nem lesz egy vele, de nem lesz szabad sem. Hogy ne vĂĄgyna többre a lĂ©lek, mint amit az Ă©rzĂ©kein keresztĂŒl a vilĂĄgbĂłl megkaphat?
Egy ember ĂĄltal Ărt program lĂĄthat-e tĂșl az emberen?
Azt mondjĂĄk igen Ă©s mondjĂĄk azt is, hogy nem. Ha nem, akkor a teremtmĂ©ny nem Ă©rhet fel az alkozĂłjĂĄhoz, tehĂĄt mi sem Ă©rhetnĂ©nk fel <Ćsok>hoz soha. Mi csak annyit tudunk amennyit tanĂtottak. A termĂ©szet tanĂtott, minden tudĂĄsunk tapasztalatbĂłl szĂĄrmazik.
A diffĂșziĂłhoz viszont kell egy tĂĄgabb tĂ©r is, egy ritkĂĄbb, egy hĂgabb.
Mi ez a tĂ©r a lĂ©leknek? A kint, a mĂĄshol, a szökĂ©s, a messze mennĂ©k, a szĂŒrke felhĆkön tĂșl.
âTengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetĂŒnk szabadok!
NekĂŒnk többĂ© semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el; â
SzabĂł LĆrinc mini pszicho-eposza elmondja, a kintet, ahol sokan vannak. a többes szĂĄm.
A többes szĂĄm, ami nĂ©lkĂŒl az egy csak egy, Ă©s mĂĄshoz nem foghatĂł, az egĂł, a magĂĄny, remetesĂ©g, egyedĂŒllĂ©t egy szobĂĄban, imĂĄdsĂĄg a belsĆ szobĂĄban, a belsĆ kĂștbĂłl kifelĂ©, felfelĂ© kiĂĄltĂĄs Istenre, vagy akĂĄrki ĂĄlljon a kĂșt kĂĄvĂĄja mellett, aki meghallhatna: Itt vagyok!
Itt a belsĆ szobĂĄmban,
MĂĄr csak rĂĄd vĂĄrtam.
Itt ne felejts engem.