#adyendre

Hiába hideg a Hold. Egyszer

A mi óránk ütött

S szent láz verte az éjszakát,

Melybe két, szép, nyomorult embert

Terelt be a véletlen Idő,

A sokféle Időnek eggye,

Irgalmas, bolond, dús Idő,

Mely asszonyommal összehajtott

S melynek azóta nincs mulása.

Égő sebek az Égen s fázva

Suhog itt a földön a palást,

Suhog utánunk a palást,

Szomoruságunk hosszu palástja,

Éjszínű, királyi mezünk,

Pirosló, bús szerelem-sujtással,

De elöl meztelen csillogunk,

De szabad mellünk kivilágol.

Nincs már Közel és nincs már Távol.

Régi asszony s régi legénye

Úgy suhanunk, úgy simulunk,

Úgy hull reánk a hűs Holdnak fénye,

Úgy borulunk, úgy remegünk

Egymásba, mintha soha-soha

Kettő nem lettünk volna ketten.

Mindig ezt az asszonyt szerettem.

Szájában és szivében voltam

S ő volt a szám s az én szivem,

Mikor ittasan kóboroltam,

Kárhozottan a váradi éjben,

Mikor már eltemettem a trónom,

Pórrá paskolt a suta Sors

És voltam a senkibbnél senkibb.

S akkor volt, amikor ő ment itt,

Hozzám-hajtott, édes némberem

S akkor volt, amikor nagy-ámulva

Tárta ki karját két szakadt

Egy-ember és megint egy lett újra.

És nem is volt ez szerelem,

Csak visszaforrás újra itt,

E választó, bitang Időben.

Kósza időben, kósza nőben

Láttok azóta, ha akartok.

Egy-bennünket cibálva tép

Az egy utcáju Idő, e zsarnok.

Hiába, az asszonyom megőszül,

Hiába, hogy én megkopok,

Hozzánk jártok még irigyelni.

Csillagunk a hideg Hold. Lelni

Se lehet csillagot hidegebbet,

De bennünk ősz hajak, csorba dalok

Szeretnek és forrva szeretnek.

Senki sem érti, mert sohse volt ez

S szomoru palástunk elnyúlva kacag,

De meztelen előnk csillogva az éjben

Eggyen, nagyon, új és új ájulással,

Add nekem a te szemeidet, Hogy vénülő arcomba ássam, Hogy én magam pompásnak lássam.

Add nekem a te szemeidet, Kék látásod, mely mindig épít, Mindig irgalmaz, mindig szépít.

Add nekem a te szemeidet, Amelyek ölnek, égnek, vágynak, Amelyek engem szépnek látnak.

Szíved kincseit,

Ki mindent akar,

Mindent elveszít.

Reményeid elérhetetlen

délibábja

Ne csaljon biztos útról

ingoványba.

Ami fél el ne fogadd,

Egészet akarj és egészet adj."

„Fut velem egy rossz szekér” – ADY100/101