#2018.06.21.

Mintha a nyakam sóvárgott volna érte, hogy újra viseljem magamon. Kettő éve cipelem magammal, néha a legdrággább ékszerként, máskor pedig egy betonacélként. A mai nap is nehéz viselni, gyötri a lelkem és gombocot okoz a torkomban. Hiányzik a régi énem, a régi életem, az a korszak amikor ezt tőled kaptam. Hiányzol Te. Bárcsak itt lennél és látnád, hogy mivé alakultam át amióta nem vagy, a testem nem ismernéd már fel, de a lelkemben még mindig úgy olvasnád akárcsak egy könyvet.

3:15

Rossz érzés volt a születésnapom reggelén felébredni. Nem töltött el jó érzés vagy boldogság csak fájdalom. Fájt, mert 1 évvel ezelőtt még minden más volt. Akkor boldog volt minden, akkor még mosolyra állt a szám. Most pedig csak könnyeket hullajtanak a szemeim. Akkor még azon gondolkodtam, hogy milyen jövő áll előttünk, most pedig tudom, hogy mi áll mögöttünk.. Akkor még azt hittem, hogy Veled örökre szól.. Azt hittem, hogy Te leszel az a személy.. De most. Most itt állok a sötétben, egy évvel öregebben és azon gondolkodom, hogy hol rontottuk el..

Miért van az, hogy a legszebb és a legfájdalmasabb dátum pontosan egymás után van?