#2018.11.22.

A pillanat amikor tudatosul benned, hogy egy adott személyt talán utoljára látsz… És átfut az agyadon mi mindenen mentetek keresztül. Eszedbejutnak hülyeségek amiket együtt csináltatok, vagy épp veszekedések. Nem tudod eldönteni sírj vagy mosolyogj. Nem tudod mit mondj az illetőnek. Vagy ne is mondj semmit? De mire ez végig ér az agyadon, már búcsúznod is kell. Aztán hirtelen mondasz valamit vagy megöleled… Pár perc múlva pedig, amikor már elment eszedbe jut mi mindent szerettél volna még elmondani neki. És bízol benne, hogy még lesz alkalmad neki mindezt elmondani… Még ha tudod is, hogy nem beszélhetsz Vele többet...

Azt hiszem így történt a mai nap velünk is. Utoljára beszéltünk. Nincs több remény, nincs több beszélgetés,nincs több ölelés, nincs több mosoly.. Vége mindennek. Vége a bizalomnak,szeretetnek, törődésnek.. Elveszítettem Őt is. Minden emlék végig fut bennem de csak könnyeket érzek az arcomon. Újra összetört és üres vagyok. Nincs értelme az életemnek. Nincsenek céljaink. Nincs semmim. Elveszítettem mindent és a mindenem Te voltál...

1 hónappal ezelőtt ezen a napon törted bennem össze azt amit felépítettél. Felépítetted a lelkem s most újra összetört.. Miattad.. Miattam.. Miattunk.. Nem hittem volna, hogy Te leszel az aki olyan mélyre lök ahonnan nem látok kiutat. Mert nem látok mai napig. Csak azt nem értem, hogy ezek ellenére is szeretlek és azt hiszem szeretni is foglak mindig. Mert elfelejteni az el felejthetetlent? Lehetetlen.. Annyi jót és annyi rosszat tettél velem, hogy ezeket sosem fogom tudni elfelejteni és azt hiszem sosem fogok tudni Rajtad túllépni teljesen. És bevallom mindig is hiányozni fogsz az életemből. Hogy miért? Mert Te akkor jöttél mikor senkim se volt és melletted újra boldog voltam őszintén, mert Te általad jöttem rá, hogy ki is vagyok valójában. Szóval utolsó pár szóként elszeretném mondani, hogy köszönök mindent a jót és rosszat is.