Milyenek a férfiak, milyenek a nők
A férfiak leszólják a nőket (sokszor, sokféle módon) mert hisztisek mert sokat beszélnek, mert érzelgősek, mert csak a cipők meg a divat, mert... egy csomó téves elképzelés, hogy milyenek a nők ÚGY ÁLTALÁBAN. Sokszor csak pislogok amikor ezek a megbújó sztereotípiák felütik a fejüket olyan férfiaknál, akikről nem is gondoltam volna. Te csak nézd a sorozataidat – mondja nekem, miközben tudhatná, hogy tévém sincs. Ilyen zenét csak a nők hallgatnak – mondja, miközben tudom, hogy amikor szerelmes volt zokogva halgatott meg milliószor valami érzelmes számot. Nincs amit csak a nők hallgatnak vagy csak a férfiak. Logannál például sokszor éreztem, hogy be vagyok söpörve a NŐK feliratú dobozba, bele a többi közé, a nem túl exkluzív válogatásba. Ha megfeszülök sem leszek külömb a többinél, akik amúgy szerintem is elég... khm... hozzák a sztereotípiákat. Ne kelljen már erőlködnöm azon, hogy nem vagyok olyan, és amikor veszek egy cipőt/háztartási felszerelést/növényt/színházjegyet, akkor azt éreznem, hogy LEBUKTAM, mégis csak olyan vagyok mint a többi. Szokott zavarni a nők tárgyiasítása ami megbonthatatlan mélységben ivódott a társadalmi elfogadottságba. Fogalmam nincs mit lehet ezzel kezdeni. Amíg egyetlen nő is van a földön, aki pénzért szexel vagy mutogatja magát, addig azt hiszem semmit. Sokszor látom, hogy a férfiasság meghatározója, hogy feláll-e a faszuk, és mindenféle módon demonstrálni kell, hogy igen. Csak egy kérdés, hogy férfi-e az a férfi, akinek már nem? Ha igen, ha az is férfi, akkor hogy van ez? Férfi-e az a férfi, akinek feláll ugyan a fasza, de alkalmatlan a párkapcsolatra, így az álló farkát semmire sem tudja használni? És ugyanezek a férfiak (általánosítani fogok) a nő nélkül nem találják a zoknijukat, nem emlékeznek dátumokra, nem eszenek melegételt, nem tartanak rendet. Vagyis ezek a kanos Kenek bármikor átváltanak gyerekszerepbe. Fura egy ellentmondás. Nem tudom, ezt a feleségem szokta, nem tudom, ezt a csajok szokták, ez olyan női dolog én nem értek hozzá – mondják hétköznapi dolgokra. Néha gyanakszom, hogy a férfiak szívesen letolnak magukról kihívásokat, ha azt lehet rá mondani, hogy az női dolog. És mivel az emancipáció, ha lassan is, de halad, egyre több dologra lehet mondani.
Ide beteszem, hogy igazán csak azt szeretném, ha a férfiak szeretnék a nőket. Nem csak a puncijukat, hanem majdnemhogy annak ellenére, hogy van egy ilyen szerves részük ami szexuálisan nagyon vonzó számukra. Ha több tiszteletet látnék. Mert mások vagyunk, ez egyértelmű. És a másságunkat, hogy másféle az agyunk, ezt a hormonok határozzák meg már magzatkorunktól. Ezzel nincs mit tenni. Ezt leszólni ostoba dolognak tűnik. (nem bántott engem senki, nem alázott meg senki, engem csak a dolog ellentmondása zavar :) )
A másik oldalról, hogy a nők hogyan nézik le a férfiakat, arról nehezebben tudok írni. Ebben sokkal mélyebben érintett vagyok. Mármint olyan módon, hogy utálom nagyon amikor egy férfi leértékelődik a szememben azzal, hogy gondoskodni kell róla. Múltkor egy ismerősömmel jött együtt a pasija. Ritkán látjuk, mert magánakvaló, visszahúzódó ipse. Hát, jobb is. Nagyon a határára kerültem, hogy kifakadjak, miután órákon keresztül ment, hogy ötpercenként a lánynak: unatkozom, pisilni kell, éhes vagyok, szerzel nekem valami kaját?, most megyek egy kört, na megnéztem ezeket, most mit csináljak, unatkozom... Ez egy jótestű, kisportolt és amúgy értelmes faszi két órán keresztül. És a lány gondoskodik, és rendelkezésre áll, és pontosan tudom, hogy az ő életük, ő doluk, de nekem rettenetes volt hallgatni. Szintén személyes dolog, hogy számomra leértékel egy férfit az is, ha a hódításaival henceg vagy kibeszéli a szexuális partnereit. A nők legalább úgy le tudják szólni egy férfi megjelenését, ahogy a férfiak becsmérik a nőket :( És amit végképp nem értek, a nagyfarok nimbusz. És ezen a ponton jöttem rá, hogy én már erről az egészről írtam korábban is. :D De az ok, ami miatt ez felkavarodott egy tök jó élmény. Egy férfi felajánlotta a segítségét, és ettől dzsum, az egekbe ugrott az ő férfias megítélése a szememben a nélkül, hogy tudnám, hogy mekkora a farka. (háztartási gépek szereléséhez értő nő még mindig kevesebb van, mint férfi, még akkor is, ha nekem is van bátorságom belenézni egy szerkezetbe mert egy elszakadt drótot fel tudok fedezni vagy az égésnyomokat, elrozsdásodott érintkezőt, de ennél többre nem futja az ismereteimből) határozottan többször tapasztalom a környezetemben, hogy így-úgy, akár vicces formában, de leszólják a férfiak a nőket, mint ahányszor fordítva.
Van rengeteg olyan alkalom amit jó olvasni. Hogy a pasi főz a lányra, hogy megcsinál, elintéz dolgokat, hogy egyszercsak beállít valami cuccal, ami könyebbé teszi a nő életét. Partner, társ, egyenrangú fél. Csak le kéne szokniuk arról, hogy e mellett leszólják a nőket. És az érdekelne valójában, hogy ennek mi van a mélyén. Miért gondolják, hogy megtehetik? Miért gondolják, hogy ez nem bántó? Min változtat ez az ő életükben?
