Arról, hogy hogyan sikerült a Vágó Istvánt bezárnom egy kutricába (ólba)
Egyszer mentem az utcán, vagy inkább úgy mondom, hogy ottan haladtam az utcán, de rendesen a járdán. A járdán felpúposodott az asztal. Vagyis a izé, az aszfalt. A hentessoron kinn állt az összes az ajtóban. Amelyiknek volt ilyen vörös bajsza, az azt tisztította, amelyiknek nem, az fúrt valamit, de azt nem láttam, mit.
Repülők szálltak az égen. Én valahogy megbotlottam az egyik púpban, ami az asztalban volt, vagyis a izéba, az aszfaltba. Akkor elestem. Pont úgy, estem, hogy szerencsére az esés hatására a Vágó István bezáródott egy kutricába (ólba).
A polgármester ezért kitüntetett, de én szemközt hánytam és kaszáló (bökő) mozdulatok kíséretében böfögtem, de úgy is mondhatjuk, hogy kakaslépésben futottam. Így történt, ahogy leírtam.
(2008. Zamárdi, Balaton Sound)