simple Zsuzsika

Száját a vihar a házra tapasztja, és belefúj, hogy megszólaljon egy hang. Nyugtalanul alszom, forgolódom, csukott szemmel olvasom a vihar szövegét.

De a gyerek szemei hatalmasak a sötétben, és a vihar a gyereknek üvölt. Mindketten a himbálózó lámpák szerelmesei. Mindketten félúton járnak a beszéd felé.

A viharnak gyerekkezei és szárnyai vannak. A Karaván Lappföld irányába ered. És a ház megérzi tulajdon szög-csillagképeit, melyek a falakat összetartják.

Az éjszaka nyugodt padlónk felett (ahol lejárt szavatosságú léptek hevernek, mint elsüllyedt falevelek egy halastóban), De kívül az éjszaka vad.

A világon áthalad egy szigorúbb vihar. Száját lelkünkre tapasztja, és belefúj, hogy megszólaljon egy hang. Rettegünk, hogy a vihar kifúj belőlünk mindent.

People don’t understand time. It’s not what you think it is.

a forma követi a funkciót, mi mást tehetne

Üllő, Pest