Endrész Aliz: A jobb oldali ajtó
Tudod, azt hiszem, gyűlöllek egy kicsit.
Bár mire megvallanám neked, hogy miért,
lehet, újra megszeretnélek.
hogy nem szeretjĂĽk a Whisky-t,
mégis szó nélkül ittuk meg.
Úgy, mint ahogy most nézel rám.
Nem szólsz, csak nézel.
Egyszer talán újra a szemembe.
Egy szál örökre elpattant közöttünk,
de valami mégis húz feléd.
Talán a zárkózottságod.
Az, hogy kicsomagoljalak Ăşgy,
ahogy te szeretted volna a karácsonyi ajándékaidat,
ha nem egyedül töltöd az ünnepeket.
ami a kedvenc kifestőkönyvem lehetne,
hogy vonalakat húzzak az anyajegyeid közé.
Ígérem, kedves mintákat rajzolnék csak rád.
Vagy a hangos nevetésed,
amit mindketten csak kuncogásnak hĂvunk,
és mégis folyton hallom
a szomszédos metrószerelvényről átszűrődni
az éppen záródó ajtón.
a magad körĂ© Ă©pĂtett falakra.
Mert csak képzeletben találkozhatunk újra,
hisz hatalmas köröket teszünk a városban,
hátha el tudjuk kerülni a közös útvonalakat.
mintha tönkretettem volna valamit,
pedig nem én, hanem te voltál az.
Mert kĂnosan, szĂł nĂ©lkĂĽl engedsz elĹ‘re az ajtĂłn,
hátha nem veszem észre,
azért tartod, mert úgy érzed,
magadat is tartanod kell előttem.
prguitarman
s-u-f-j-a-n-s-t-e-v-e-n-s
origamiaround
titsay
snowghoul
theartofmadeline
