Isten lenézett rám és azt mondta: "Tessék,őt soha nem szerették helyesen, de Ő minden amiért valaha imátkoztál.."

Akkor ott azon a napon megfogadtam nem könyörgök többet bocsánatért olyan dolog miatt amivel engem bántottak meg..

Az az érzés... az a szorító érzés amit érzel a mellkasodban a belső nyomás miatt....

Mindig is büszke leszek arra az énemre, aki egyedül végig vitte a legnehezebb harcokat..

Most csak úgy minden túl sok...

Úgy tettem mintha nem érdekelt volna, pedig a lelkemig hatolt és nagyon fájt

Elsőnek kibőgöd magad vagy épp idegösszeroppanást kapsz, majd megnyugszol és csinálod tovább a dolgod/kötelességed, mert ez a kibaszott világ nem áll meg, csakmert neked épp szar.

Nem akarsz elveszíteni? Egy részemet már akkor elvesztetted, mikor legelőször megbántottál. -És azt hinné az ember, hogy ilyenkor a másik minden percben azon van, hogy rendbehozza azt az egy hibát.- De te csak újabb hibákat követtél el…

Tudod mi az én bajom? Úgy érzem, nekem nincs jogom szarul lenni, és az érzéseim nem valósak.

Kívülről látható ha a lélek megszakad?

Tombolnék, törnék zúznék csakhogy enyhíteni tudjam ezt a bennem kavargó fájdalmat.

Minden lelki sebemet egyedül gyógyítottam meg.

A megfelelési kényszer a legnagyobb betegségem. Ugyanis senkinek se vagyok fele annyira se jó, mint nekem a másik