🤍

de nem azért mert jó a memóriám,

hanem mert a szivem sohasem engedi el azt,

Azt, akit sosem fogsz tudni teljesen szeretni. A kapcsolatot, ami véget ért, mielőtt igazán elkezdődhetett volna.

Érezted.

Ő is érezte.

Benne volt a lehetőség.

De az élet közbeszólt.

Távolság. Időzítés. Félelem. Bizalom.

És sosem láthattad, mi lehetett volna belőle. Így az elméd megírja helyetted a történet többi részét. Elképzeli az összes létező opciót.

Talán ő volt az igazi.

Talán másképp alakult volna.

Talán hagytad, hogy a tökéletes ember kicsússzon a kezedből.

És ezek a talánok jobban kísértenek, mint bármely igazi kapcsolat valaha is, mert egy igazi kapcsolatnak van vége.

De egy befejezetlen?

Örökké él a térben aközött, ami volt, és ami lehetett volna.

És talán ezért nem tudod elengedni.

Nem azért, mert ami volt, annyira tökéletes volt.

Hanem mert sosem tudod bebizonyítani, hogy nem volt az.