Gardenista

Remo Jacobs

Larry Sultan Portrait of My Father with Newspaper, 1988 Chromogenic print 28 5/8 x 34 5/8 inches

Nikon 35ti | Kodak Ultramax 400

The art of falling apart.

Minden percben gyakorolnom kell, hogyan oldhatom el magam tőle. Már eltelt egy hét, és ha hosszabb időre sikerül félreterelni a figyelmemet, valamennyivel könnyebb. Esténként töltjük együtt a legtöbb időt gondolatban. Ha túlságosan belemelegedünk a vitába (ő magabiztosabban érvel), nyomtatott betűkkel a tenyerembe írom, hogy nem haragudhatok rá, amiért nem akar velem lenni. Lehet, hogy ez csak egy teszt volt, és valahogy be kellett volna bizonyítanom, mennyire fontos számomra. De notórius menekülő vagyok, és aggasztóan gyakran úgy érzem, rajtam kívül mindenkinek jobb lesz, ha eltűnök. Igazából már mindegy, feleslegesen gyúrom magam azzal, hogy “mi lett volna ha.” Pár nap és utazom vissza Kolozsvárra, kezdődik az új félév, és szerencsére nem lesz ennyi szabadidőm az önnyúzásra.  Ma esett le, hogy nem mondtam el neki, mennyire szeretem. Túl természetesnek tűnt, mintha mindig is rajta keresztül lélegeztem volna, de lehet, hogy ő ezt nem is sejtette. Ezt mindenképp másképp csinálnám. Legjobban még mindig az a légies mozdulat sajog, amivel lesöpört magáról. Lehet, hogy velem van a baj, de én nem akarok olyan ember lenni, aki ilyen profin, szemrebbenés nélkül pöcköli le magáról a másikat. Pár hét múlva csak arra fog emlékezni, hogy “ja, az a frusztrált srác, akivel nagyon nem ment”, én meg gondosan összehajtogattam a szavait és teletömtem velük a zsebeimet, most meg alig tudok megmozdulni. Valahol mégiscsak irigylem a sivatagokat.

Mindazt, mi fáj és van, megértem. Nekem jutalmat hát ki adhat? Nem zöld kölyök vagyok. Megértem: Halál, fogadj el a fiadnak

Gerhard Richter (German, b. 1932), 3.12.1999 (Firenze) [3.12.1999 (Florence)], 1999.  Oil on colour photograph, 12 x 12 cm.

(Not my art, don’t know where it originally came from)