Koromból fakad

Mit is kezdhettem volna a lendületeddel

Kezdhettem volna ott hogy elterelem

“Ma reggel felébredtem és te voltál az első gondolatom.

19:32 “Mi történt?”

20:46 “Nem nyílt az ajtó. Nyisd újra”

23:54 “Hány gyozat kérsz?”

01:45 “Szólj ha másképp legyen” 

08:20 “El kellene indulni. Készen vagy?”

( ... )

Kezdetben andalogva hallgattam,

ahogy botrànkozva figyeled vilàgom.

Kèsőbb is tudatosan tagadtam

Dezsavűm van. Tőled tőlünk, magamtól. Ettől a jel keresgéléstől, ettől a megnem értettségtől, ettől a totális elhidegüléstől. Écsak azt nem értem hol a plusz. Én hol kapom meg azt amit az előző belső haragomból tanultam.

Nincs itt semmi plusz csak a totális érzelemmentesség és az én hoppon maradt, széttört szivem. Érdekes volt mikor elsőször mondtad sosem értetted miért adom alá. Hát pont ezért te fasz. Ők nem szaladtak ki úgy az életemből hogy meg az ajtót is elfelejtették becsukni annyira siettek.

Csak legyen feloldozás. Értelem, alázat és érettség. De ahogy te se én se tudtam felnőttesen elkísérni ezt a szakítós önmarcangolást. Viszem magammal ezt is tovább mint minden tetoválásomat. Bőrömre véstelek és most hámlasz. és majd elhalványulsz de maradsz.

“Én már nem érzek irántad ugyan úgy mint az elején Fanna tudod?” Na nem mondod komolyan? Biztos nem most pattant ki ez a fejedből T! És a kommunikáció ? “Gyerekes vagy!” -mondta. “Sok volt az olyan szintuáció amit nem felnőtt módjára oldottál meg!”

Hát bazdmeg! Mindketten tudjuk hogy ez csak mese volt habbal. Az hogy nem lestem minden kívánságod, hogy van rajtad kívül életem! Nem sikerült feldolgoznod, hogy van karrierem, egyedül tudok albérletet fizetni és egész racionális jövőképem van? Szar ha a másik jobban áll? Szar ezt férfiként látni? Hogy te mèg mindig az anyád pénzén élsz? A tőle kapott BMW na az a nem mind1 ugye? Akkor már ha abból szálsz ki biztos azt hiszik “na ez a fiú biztos tett már le valamit az asztalra” Bazdmeg magad meg az autót is.

nem szerettem, hogy úgy sétálgatsz mintha tied lenne minden. 

nem szerettem, hogy nagyképű voltál

nem szerettem, amikor úgy fogalmaztál az exeim kapcsán, hogy “alálőttem”. Tudod nem csak a külső a minden, te fasz.

nem szerettem, hogy a belsőmet sose dícsérted meg.

nem szerettem, hogy nem viselhettem azt amit én akarok

nem szerettem, hogy le akartál szoktatni a cigiről és az ivásról de főleg a cigiről

nem szerettem, hogy nem ismerted el igazán a munkámat 

nem szerettem, hogy nem voltak szimpatikusak a barátaim

nem szerettem, hogy nem lehetett melletted gyerekes viselkedni

nem szerettem, hogy nem lehettem önmagam melletted

nem szerettem, hogy derogált neked az “átlag” élet

nem szerettem, hogy nem lehetett veled elmenni egy fesztiválra vagy csak egy koncertre

nem szerettem, hogy nem ihattam meg egy pohár sört se

nem szerettem, hogy mindig csak jazzt kellett hallgatni a kocsiban 

nem szerettem, hogy mellettem sose tudtál olyan önfeledten nevetni mint M-val.

nem szerettem, hogy úgy éreztem meg kell változnom

nem szerettem, hogy kihoztad belőlem a boszorkányt

nem szerettem, hogy el kellett nyomnom magam

Nem szeretlek 

Te könnyen elengedsz valakit, megbántod, megalázod úgy hogy észre sem veszed.