anyám azt mondta, hogy nem az anyám

két szőke balatonfüredi ikerlány

kiskoromban sokat játszottam a medencében

az apja felkapott és adott nutellás fagyis tejszínhabos palacsintát

és azt mondta hogy örökké bánni fogom ha nem ugrok le a deszkáról

a lóról

csobbant a víz

a mélyén nem láttam az ujjaim

anyám arcát, ahogy kérlel

ahogy mesél a bárányról akit lenyúztak

a csónak szálkás pereméről

onnan is ugrottam

a balatonban halhatatlan voltam

zöld cérnával elvarrt köldök

nem akartam tőlük hazamenni

olyan volt, mintha nem ebben a világban

meglátogattak

megnyúlt az arcuk, a hajuk állig, pedig a fél balatonfüredet a derékig érő, rengeteg hajukkal

anya kómában volt, apa meccset nézett

a lányok eljöttek hozzám

a parton maradtunk, valami zöld csempés uszoda sárga lepedékes fogfényben

anya felébredt a kómából, és mondtam, hogy anya

folytatni akartam, de azt mondta, nem vagyok az anyád

és elszökdelt

ott voltam felnőttként a gyerekkori barátaimmal

anya pedig újra hatéves lett

dacos

és azt mondta, nem, nem

nekem az élet annyi, hogy elmegyek

ahova akarok

és nem tarthat itt senki

senki

senki

még te sem

bár nem tudom, ki vagy

de nem kértél lihegve hogy maradjak

csak szomorú zenéket küldtél

szakítani fogok ezzel a fiúval

nem akarom újra átélni az érdektelenségét

kibaszottul egyedül vagyok

pedig csak paradicsomot vettem és spenótot

és ott hagytam a blokkot

amin rajta van a nevem és valami szám

a bankkártyám miatt

de az feltűnőbb lett volna ha annyira el akarom hozni hogy még ott várok mire kinyomtatja

és megkérdeztem tőle hogy miért néz ennyire

hogy árulja el, mit csináltam

mert nem bírtam elviselni, hogy bámul

és megint áramütés volt

a gyomromban

rettegek hogy megtalál

hogy kinyomozza hol lakom

megöl

rám bizonyít olyat, amit nem tettem

hogy nyer az igazságtalanság

annyira félek

otthon lakik, unatkozik, sose dolgozott, alig tanul, folyamatosan ötösöket kap a vizsgákra, otthon ilyen zseni kultusza van

nagyon jóban van a húgával, meg az egész családjával, együtt sütnek pitét, tegnap amíg én hazacipeltem a ládát meg minden szart amit vettem a szobába, este volt kedves írni, és kiderült, hogy a húgának vettek ketten nagy akváriumot. ez király!!!!!!!!!!!!!!ja, nem

nekem miért nem segít? miért a család az első? ezen nagyon sokat veszekszünk

van, hogy leteszi azért a telefont, mert "várja a család a filmmel"

és ez halál komoly, ebben az a durva, mert voltam náluk, tényleg együtt nézi a család esténként MINDEN ESTE a filmeket, úgy, hogy mindkét gyerek egyetemista

csak nekem volt szar családom, és ez a normális? annyira fogalmam sincs, de a falra mászok, annyira kevés igénye van rám emiatt

mert a húgával ketten néznek sorozatot

meg főznek meg sütnek

amikor nálam aludt elindult, mert "várja őt az ebéd" hát mi a gecim

tényleg, engem ki a lófasz vár ebédre? mi a kurva életért hagy itt?

ezen kívül folyamatosan játszik a telefonján és a gépen

mert van egy program, ahol lehet beszélgetni, és azon látom valamiért, hogy éppen játszik, és csak kb ebéd időben nem játszik

én gecire nem értem

emellett nem keres két napja, csak annyit, hogy jóéjt szerelmem, amitől a hideg is kiráz, hát valami balassi vers vagyok, hogy azt se tudja, mi a fasz van velem, de azért ő rám vetíti a kis képét hogy szerelmem, de gecire nem keres

szerintem unatkozik, és elhiszi, hogy otthon neki jó

mindebben az a szomorú, hogy annyira megértően senki se reagált a pánikjaimra, mint ő, és mindig kihozott belőle

ennyire bensőségesen senkivel se szexeltem, mint vele, és nehezen alszom el mindenki mellett, de mellette nem

annyi történt, hogy befejeztem az első félévet az egyetemen és egész jól

csináltattam egy tetoválást

deaktiváltam a facebookomat, csak az üzeneteket néztem

elköltöztem egy sokkal nagyobb, gyönyörű ablakos szobába

elment a lakótársam, akit nagyon szerettem

randiztam!! vagy ötször egy fiúval, pénteken feküdtünk le először

elég fosul vagyok miatta, de azért, mert nem keres, és azt érzem, van velem valami baj, és bántani akarom magam megint

leszoktam a cigiről

beleszerettem a 45 éves jógatanáromba, nő

elkezdtem sorozatot nézni, végig tudok ülni háromnegyed órát egyhuzamban

tegnap aktiváltam a facebookot, és láttam, hogy a főnököm szivecskét tett a barátnője képe alá

azon kicsit szarul lettem

igazából igen, most nem olyan rossz

csak ne félnék hogy összedől

és hallom a törést

látom a szilánkokat az ezüst parkettán

a kezembe állnak

nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár

nincs senki aki nélkül ne menne

mégis valami hiány most nagyon éles

nem tudok késsel aludni

bárcsak ne látnék ennyire élesen

és hallanék. semmit

ne látnám a bogártetemet. a sebet a hajlatban. a szőrt. anyám könnyeit a kezén. a kezemen. vihart. hemzsegést. a rothadást a parkettán. penészt a gyümölcsben. mállást a talpam és a jobb szemfogam alatt

bárcsak süketje és vakja tudnék lenni

úgy érzem magam, mint egy pince, amiből kilapátolták a porhanyót

nincs bennem dög, se bor, se fény

nem jön ide senki

csak a fölöttem álló ház ingatlanosát hívogatják naphosszat

az én gazdám elment tangózni

az én gazdám nem feküdt mellém, amikor a napköziben megvertek

az én gazdámat csak akt festményeken láthatod

néha meglátogat, kilapátolja belőlem azt a keveset, amit lebontottam magamból

csepp, csepp

az utolsó vagonba szállok

itt hagytál el

előrementél, pedig az hátra van

már egész jól vagyok

de itt ugyanolyanok a lámpák és az aknék helye a bőrömön

mint akkor

nem akarom magam úgy látni megint

felülről világított hibák

azt üzenik fentről, hogy hibás vagy

selejt

ezért a reflektor

hajon a zsír

minden piszkos

ma gyászolok

hogy bánthattál így velem

miért csak ez tud felizgatni

azt álmodtam hogy én vagyok te

és megalázom az olyanokat mint az én

erős voltam

bármint megtehettem magammal