Csak egy srác

Istenem, hallod a sikolyom?

Sólyomként nyikorog torkom,

Haragod huszonnégy éve ostoroz,

Meddig bírom? Ha elérem a sírom

Sem fog véget érni.

Hallod Isten? A néma sikolyom?

Évek óta kiabálok, már nincs hangom...

Eladom a lelkem ingyen,

Kinek kell az örök élet? Inkább segítsen

A Sátán, hajlandó vagyok fizetni,

Homokhegyek tartják vissza

Frissülést nyújtó lényed,

A vágy már régóta éget,

Elsodor, mint homokvihar

A sorsunk mindent felkavar.

​Vörös hajad, mint rőt parázs,

A dűnék közt halk varázs,

Úgy fénylik a dús homok felett,

Idézve minden szép emléket,

Melyet a szél most porba mos,

E végtelen táj oly gyilkos.

​De elvették, mi enyém volt,

Felettem már a néma hold

Ragyogja be a pusztaságot,

Hol elvesztettem a világot,

A rablók árnya messze jár,

Lelkemből lett e pusztaság.

​Reménytelen e forró táj,

Minden lépés újra fáj,

Kiszáradt ajkam téged hív,

De nem felel a sivatag-szív,

Elraboltak tőlem végleg,

Mert nem tudtam aludni, szemed

Táncolt az enyémek előtt.

Hiú erők karoltak belém, de hamar eldőlt,

Hogy a sajtnak csúfolt, égi titán,

Rám zúdította teli erejét, tisztán

Látom hófehér, kölcsön fényét,

Mit lopva - de büszkén - széltén

A földön árasztja szét.

Eszembe jutottál, mint rengetegszer,

De most itt fekszel

Mellettem, hajad illata telíti orrom,

S tested melegíti otthonom.

Tudod, szerintem ismersz igazán,

Nem merem mondani, de vágyam listája tetején az áll,

Mikor először megfogod kezem,

Vagy pillantásod rám veted,

Bár múltunk zsúfolt ezekkel,

Újra átélném ezerszer.

Elindultam az éjszakába egyedül,

Ez a sor is elcsendesül,

Ahogy az autók zaját, átveszi egy vonós zenekar,

De szépen lassan az is elhal.

Itt ülök a közeli tónál.

Ismerős érzés, fejemben botorkál

A csend édes, fülledt nesze.

Csak én ülök itt éjjel háromkor, és persze

Hogy én tartok egyöntetű, bő vacsorát

Nyári testvéreinknek. A vérszívó csordát

Sem lehet éheztetni...

Barátaim, gyertek bátran étkezni!

Kicsit bódultan, de haza indulok,

Fáradtan, sápadtan, de futok.

Kérdezhetnéd, mi elől rohanok?

Pedig velem vannak a csillagok,

Éjjeli bajtársak, fénylő útmutatók,

Száz meg ezernyi, nagyok és aprók.

Pedig innen tényleg azok.

Istentől való papok,

Kik hirdetik teremtése koronáját,

Égszerként csillognak rajta, és áldják,

- Éjjelente át véve a nap szerepét -

Hogy haragja, a földet ne tépje szét.

Itthon már csak az ágyam vár,

Kényelmes karjába zár,

Átutazunk a jövő rejtelmébe,

Egy lopott ragyogásból, az igazi fénybe.

Álmomban azért meglátogatlak,

Szerelmünk ott még ártatlan.

És bár nem leszel velem többé,

Az örvény közepette megtörsz,

Kishajóm is a tenger fenekén,

A part, messze a keleti földtekén,

Hullámok, viharok közepette

Kell egy pallón túlélnem, kezembe

Fogom szerelmem, éltem evezője,

De emlékekből nem megyek előre,

Foltos lett szívem tisztasága,

Szerelmed isteni fogsága

Tartja bűnben lelkem fényét.

Bódult részegségben élnék,

De a lila foltok csapdába csaltak,

Más vásznak már elraboltak,

Ecsettel keverik édes színeid,

Nem száz, meg száz szót ordítani,

Hisz tudod, mondtam hogy...

De a szavak, oh egyre nehezebb,

Feledve húzza megtépázott húrját

Éltem hegedűje, csak egy tölgyfát

Keresek árnyék gyanánt....

Rég elhagytuk a világ zaját,

S majd ha vissza találunk egymáshoz,

Kit álltatok? Szemeid már nem láthatom,

Rímem is csapongó, oktalan ártalom,

Az élet furcsa mércéje.

Leülök egy padra, meglátom

Az öreg fűzfát, szomorú gyom,

Egy átkozott helyre születtél,

Csak egy utolsó utáni imádat,

Isten már nem hallgatja imámat,

A hajó már rég nincs a parton,

De lelkem még úszik egy pallón.

Még mindig vörös az ég teteje,

S nyakában szürke fellege,

Hegyek magasodnak elém,

Szemed hiánya fojtón sekély.

Már majdnem újra ott vagyok,

Ruhám lyukas, cipőm megkopott,

De várok rád egy évezredig,

Fejem, egy kőre hajtom addig.

Majd megindulok sírod felé,

Csak még egy kicsit fekszek itt,

Lekésem az életem, pedig ki vitt

Volna valaki a kövi megállóba,

Nem tudják, hogy ágyam rabja

Vagyok rég óta.

Csak hagyjatok itt egy kicsit,

Nem kell több szó, így is visít

A csönd fejemben. Bár régen

Láttam a felhőket, de a képek

Elvesztek az égen.

Csak zúzzon szét a magány,

Jövömben úgy sincs arám,

Lelkem is tökre depresszív,

És...igazából az sem segít,

Elnyűtt füzetem, szerelmem tanúja,

Hadd fogjam utoljára tollam dologra,

S mondjam el neked, mit már százszor,

Szívem szüntelenül, szenvedve táncol,

Ha láthatom fényes mennybéli orcád.

Majd húsz év múlva,

Elveszett szerelmünk Párizsban botorkál,

Lassan feléd úszva,

A szajnán téged keresve, egy gondolán,

Meglátlak csodálva sétálni a folyó partján,

Szívünk ketté szakadt,

A tiéd jobbra, enyém balra szaladt,

Álmunk hamar elillant,

A tiéd törött, enyém kóbor az ég alatt,

Lelkünk sebei mélyek,

A tiéd gyógyul, enyém léte már kétes,

Szerelmünk a halálé,

A tiéd másé, enyém a pokol uráé,

Jövőnk szét esett,

A tiéd fényes, enyém a mélybe süllyedt.

Szíved másé lett, s álmunk csak az övé,

Lelked felejtett, szerelmünk nincs többé,

Jövődben, csak fekete foltot hagyok,

Igaz vallomás, egy repedt ajakból,

Sebzett szív, egy vérző lelkű múltból,

Hajnalokon át vadásznak képei,

Tetteim fakuló, ádáz s vad rémei.

Utam vesztőjéből kiút csak Te vagy,

Reménykedve, hogy egy másik név alatt

Boldogságot lelsz végül, bár hiányod

Vicsorgó kutyákként harapja álmom.

Úgy szívja fel szobám a könnyeim,

Mint szikkadt föld a harmat cseppjeit.

Úgy vágyódok egy utolsó pillantásért,

Mint első hóvirág, a tél haláláért.

Úgy szeretlek mindennél jobban,

Ahogy a vad szél simít egy tölgyfát,

Amint feléled lassan a nyári élővilág,

S fellángol hamis, zöld tüzekben,

Madarak dallama táncol füledben.

Mint júniusi zápor a szomjas mohákon,

Úgy fénylik a lényed a sűrű homályon,

Ahogy a mély erdő hűvös, zöld hárs

Várja, hogy rárontson a Nap arany lángja.

​Úgy fonódik titkon a tölgyhöz a repkény,

Mint a tövises csipkebokor fehér virága

A hajlongó páfrányok puha világába,

Vagy ahogy a völgyben pihen a halk, esti napfény.

​Végtelen lombok közt, hol zizeg a suttogás,

Nem kell a szó már, csak a halk suhanás,

Mert minden rügyben, mit a hajnal kibontott,

Egy köröm alatti fekete pötty,

Szét eső szürkeség, semmi több,

Átnéznek rajtad, mint egy szellemen,

Lelked kínzóan használják lelkesen,

Köszönöm helyett, sebek szíveden,

Tiszta vágások, kegyes eledel...

Vérzik, de minek kéne ellálítanom?

Ha többé senkinek sem hiányzom?

Örült érzés kavarog, elmém andalog,

Hideg szobrok lettek szíveink,

Az egykori szerelem híveit,

Egy démon karja elragadta,

Pokolban van, kabát rajta,

Már lelkem sem tagadja,

Dudol a reggeli napsütés,

Veled álmodom, s felkelvén

Szemeimbe égett a föld színe,

Hajad fekete göndörsége,

Mámortól izzó, ajkad pirossága.

Bohókás szavaid, lelkem szomjúsága,

Mióta hangod, szívemben énekel,

S minden ütemre, jön egy új érzelem.

Mégis...

Éltem kárhozatra ítél közeledben,

Szürke világban, egy bíbor förtelem,

Vörös gyötrelem, hazátlan kényelem,

Vicsorognak polgár'ik sorsán,

Eltiporják, kik lábukat fogják,

Remény vesztett, bús ország.

Sokan vannak egymagukban,

Lázadó rendszer nagyurakkal,

Fejében megszédült kormány,

Én adtam, én vettem, én Orbán!

De féljetek, a nép haragja sodor,

Bűnösként csattan rajtuk ostor,

Az ország előre menetel, együtt,