You are somebody's reason to smile.

Feladtam minden percét annak, amiért harcoltam és próbáltam a tudtodra adni, hogy több vagy mint gondolnád. Nem vetted észre, így már nem volt ott keresnivalóm. Hiányzik minden percben az együtt töltött idő….. tudod, abban a másik univerzumban, amiben én, téged vártalak.

Szeretlek!

Félek, hogy minden nappal közelebb kerülök hozzád. Nehezebb lesz az élet nélküled és nem lesz olyan boldog.

- Igen?! - kérdezed felvont szemöldökkel miközben mosolyogsz mint egy gyerek csillogó szemekkel.

Vagyunk mi egyáltalán valakik egymásnak? Plátói vagy talán, esetleg én neked? Nem kérdezem… félek a választól. Félek, hogy semmi nem lesz olyan mint régen vagy olyan mint most. Néha teljesen elfejeltelek, aztán felbukkansz és megint felkavarsz mindent. Mikor fogsz elmúlni? Mikor fogsz mondani valamit? Ne tedd ha rossz, inkább szenvedek tovább a kíváncsiságtól… és tőled.

Amikor nem keresel nem is gondolok rád, nem is vagy az eszembe.. majd írsz. És minden felépített fal teljesen leomlik. Miattad… A mosolyod miatt.

Mindenki arra kíváncsi, hogy mi lehet az az ok. Amennyiben nem figyelsz az életedre soha nem fogod megtudni.