"Egoizmus mögé rejtett önbizalomhiány"

056. Van azért némi bűntudatod, amiért így megaláztad azt, akinek egy világot jelentettél?

Miért csak akkor keresel ha kellek?

remélem egy éjszaka amikor a gondolataid nem hagynak aludni rájössz

Köszönés helyett elfordított fejjel megyünk el egymás mellett,miközben ordítanak az emlékeink

Reménykedsz, de pontosan tudod hogy hiába..

Szeretek egyedül lenni. De utálom, hogy magányos vagyok.

Csak arra várok, hogy valaki végre észre vegye, hogy semmi sincs rendben.

remélem bánod amit velem tettél.

Köszönöm neked azt a csodálatos napot

Jelenleg semmi mást nem szeretnék jobban csak azt, hogy most itt legyél velem

Azóta is azon gondolkodom, hogy nekünk miért kellett akkor és ott találkoznunk. Talán a sors akarta volna így? Hogy legyen egy közös jövőnk, hogy egymás életének részeseivé válhassunk? Vagy rosszul gondolom, és ennek az ellenkezője lenne az igazság? Az lett volna a célja, hogy megismerjelek, igazán megszeresselek, majd aztán később teljesen összetörjek? Lehet.