Idontknow

Hát itt vagyok újra megint egyedül. Mindenki megígérte hogy mellettem lesznek nem hagynak így. Egyre kevésbé fontos minden 22 évesen teljesen összetörve,magányosan,szeretet éhesen,csak egy emberre várva magamba meghalni és tudni hogy ez most nem ugyan az mint régen ez más. Minden amit kettőnkért tettem feledésbe merült. Csak a rossz maradt meg neki. A rengeteg régi trauma amit egymás ellen tettünk és a rengeteg túlgondolt semmi meg emésztette az idegeim. Düh kezelési problémáim vannak. Bántattam azt a lányt aki az életet jelentette. Most itt hagyott ő is,a lakásban még a cuccai itt vannak még de ő már nincs. Hiányzik és vissza csinálnék mindent de már nem tudom mert nem hagyja fél tőlem. Olyan lettem mint Apám gyűlölöm magam egyre jobban.. Azt is tudom hogy sok minden már nekem nincs írva . Nem fogok tenni azért hogy jobb legyen most lecsúsztam.. Kábítószerekkel,alkohollal,cigivel,kaja megvonással pusztítom azt a szörnyet aki lettem. Nem tudom feldolgozni hogy 22 évből 20-ban mindenről én tehettem olyanról is amit meg sem tettem. Kezedem fel adni ezt a világot nem szeretnék még tovább itt élni, újabb bántást és hazug szavakat, kamu embereket és legfőképp ezt a mellkasomban hagyott űrt . Ha ezt ilyen ütemben folytatom nem kell sokáig itt lennem . Sok hibám van de az egyetlen hogyha szeretek azt szívből teszem és egy rettegés lesz mindennap mikor egyedül hagy mert félek egyedül. Jobban mondva magamtól. Azok az öngyilkos gondolatok amik kattognak bennem már kezdenek túlnőni rajtam. Egyszer már megpróbáltam, ott még meg mentettek de most mi lesz ha nem? Valaki sírna miattam? Vagy csak a hibáimra emlékezne arra hogy kit hogyan bántottam vagy akkor már ezek eltűnnének ? Akkor jó lennék már ? Akkor mindenki keresne? Vagy szimplán a feledés homályába veszne el az emlékem ? Nem tudom mit tegyek a démonok egyre erősebbek a fejemben egyre lejjebb csúszok, itt nincs vissza nincs aki segítene elment mindenki de inkább én űztem el mindenkit. A depresszió a szorongás és minden szar itt van előttem. Nincs már értelme ennek az egész szarnak. Egyedül vagyok szerelem család és barátok nélkül így nem akarok élni. Tönkre tettek teljesen és én önmagamat. El köszönök ezen világtól mert ez már nem az amit én szeretnék ezt már nem akarom. Egyszer eltűnök majd és ha mindenki keres aki eddig nem az már nem talál többé. Lent leszek már ott nem fájhat semmi. Senki sem bánthat. Így hát életem története sajnos arról szól hogy a túl sok nem megérdemelt bántás gyerek korom óta egy depresszív szörnyet hozott létre melyben már nincs élni akarás. Túl sok ember éreztette hogy jelentéktelen vagyok az életében bármit is teszek bárhogy akarok megfelelni, nem tudok egyszerűen nem kevés vagyok, most már mindenhez is. Nem bántom tovább magam elengedem ezt a testet. Megvárom hogy elmenj megfoglak bántani keményen hogy eszedbe sem jusson hogy keress. De ez mind a te érdekedben. Elmegyek nem nekem való ez az élet, nem bírom a harcokat elég volt már. Szerettem mindenkit aki mellettem volt egy rövid ideig de mindenkitől elköszönök mert érzem jobb lesz. Lehet most önző leszek mert nektek fog fájni de nekem már nem. Elég volt. Legyél boldog és vigyázz magadra egyszer még találkozunk egy másik életben mert ez a két lélek össze illik és elválaszthatatlanok. Szeretlek ❤️

4 nap folyamatos gyötrődés testi lelki kínzása után lehet rosszul tettem hogy az utolsó utcát is fel toltam azt hiszem túl toltam elbasztam. Nagyon sajnálom szivem !💔