Mood fluctuation

Annyira elképzelhetetlennek tűnik, hogy nem rég még azt mondta fontos vagyok számára, most meg mintha nem is ismernénk egymást.

Ő nem ír, mégsem rá, hanem magamra haragszom.

Nem azt mondom hogy halálosan szerelmes vagyok beléd, de barátságnál azért jóval többet érzek.

Az a szomorú, hogy kezdem feladni ezt az *egyszer kurvajól fogok kinézni* dolgot.

Utálom a folyamatos hangulatingadozásaim.

Leszarsz.Leszarlak.Ennyi. A te döntésed, nem az enyém, én csupán viszonzom.

Nehéz egésznap mosolyogni és azt mutatni, hogy az életed sínen van. Mégis megteszed mert azt hiszed, hogy ez a helyes. Már hozzászoktál, hogy jobb ha mások nem tudják mi zajlik benned valójában.

Már meg sem lepődök.

Azelőtt vége lett, hogy egyáltalán elkezdődött volna. A múlt ismétli önmagát és ez kurvára nem tetszik.

Belefáradtam. Akárkit közel engedek magamhoz, egy idő után elhagy. Ebből nem kérek többet.

Se kedvem, se erőm nincs az emberekhez.

Fáj. De ahogy eddig sok mindent, ezt is túl fogom élni.

Fogalmam sincs, hogy mit érzek.

Mert nem panaszkodok állandóan, attól még kurvára utálom magam lol. De nem fogom minden nyomoréknak a tudtára adni, mikor ígyis kárörvendő fasz az összes.

Annyira imádom mikor valaki a szemembe nyal, a hátam mögött meg minden mozdulatomat megszólja. Szívem, ennél azért legyen már több életed.