K. SZ.

itt kellene hagyni téged ebben az évben és reggel úgy nyitni ki a szemem hogy te már a múlté vagy

pont ott, ahol egyszer veled tévedtem el.

sziapusziszeretlek.

Hiányzik hogy hajnalig fentmaradjak a megnyitott chatfejed bámulva és számoljam hogy a telefonom jól számolja-e hogy hány perce voltál elérhető. Hiányzik hogy észrevegyél felcsillant szemekkel, vagy hogy észrevegyél felcsillant szemek nélkül vagy egyáltalán bárhogyan. Hiányzik hogy a letépett leveleket elrakhassam a zsebedbe és reménykedjek hogy majd ha elülteted kinő és az lesz majd a mi közös fánk. Hiányzik hogy a hajad úgy álljon ahogy te nem akarod és hiányzik hogy a hajad sehogynemállása magábabolondítson. Hiányzik hogy a görbe ujjaddal mutasd hogy merre van az egyenes út ami hozzád vezet és hiányzik hogy a pirosra kozmetikázott arcod mégpirosabbra haraphassam. Hiányzik hogy kinevesd a harminchatos lábam meg az annál is kisebb karom és hiányzik hogy a pulcsim ujjbősége mégis jó méret legyen az IQ-dnál nagyobb karodra. Hiányzik hogy engem nézve fess egy kismalacot vagy hogy engem nézve engem láss és ne mást bennem. Hiányzik hogy azt írd hogy hagyjalak élni és mikor hagynálak akkor épp úgy pánikolj be mint mikor azt mondom hogy sosem foglak békénhagyni és hiányzik a szemed ami nem is egy szem csak egy vonalzóval meghúzott csík ami olyan barnára sikeredett hogy épp most zuhanok a legmélyére. Hiányzik hogy nevess azon hogy ha megcsikizel nevetek és hiányzik hogy kinevethesselek amiért elhiszed minden iróniám. Hiányzik hogy legyen valaki aki azt mondja hogy rossz a hajam és mikor újrakötném azt mondja hogy jobban szereti ha rossz mint ha a jó lenne. Hiányzol 24 órából 1440 percet és hiányzol eggyel többet is mert úgyis másnap is fogsz hiányozni. Hiányzik az együtt töltött idő és sajnálom hogy az idő végtelen síkján a mi közös szakaszunk ismét elhanyagolhatóan röviddé kezd válni.