Honey glazed

Utallak mert veled lenni a legnagyobb vétek

Csókjaid akár a legkedvezőbb büntetésem

De még is csókod a legkedvencebb mérgem.

Kis erdőt már jól ismerve boldogan jártuk

Mára magányosan a leveleket rúgva járunk

Szomorúan mosolyogva emlékekbe bújva

Nyugalomban gondolok vissza kedvesemre a régmúltba.

Csókod íze kedvesem számomra finom méreg

Mely szétmarja lángoló belső tisztességem

Lángot gyújt bennem ahogy ezt ismetelem

Napnyugtakor ragyogó szemeidtől

Szívem minden szeglete lángra dobbant.

Mézes szavaid amiket csak ittam magamba

Csókjaid, amelyek lágyak s piros padokon kaptam

Már itt a november ,falevelek hullanak oda

Ahol egykor még bimbózó virágok voltak

Ott ültem én veled s kaptam ezernyi bókot

Aki a baj okozója

Vagy éppen megoldója

Leszek kiért legyél bánatos

Vagy éppen ki boldoggá varázsol

Lehessek a tündér ki mesét zeng este

Legyek gyógyító ki szíveden segít meg

Jó Kedvedet had hozzam én

Mint a mézek a virág pollenjét

Lehessek kit haza vársz

Mint a hideg tél után a várva várt tavaszt.

De hogy mennyi szenvedést okoztam neked

Csak én tudjam

Legyek én életedben első zöld level

Majd rügyező rózsa bokor

Kit dédelgetni szeretgetni fogsz

Öntöz ha kiszáradom szeress ha úgy kívánom

Roskadó csunya leveleim old le ha úgy akarom

Helyette bimbózó zöldekre sarkalj ha jónak látod

Tépj le szakíts el a világtól ha valaki más is

Be kopogtat az ajtódon

De emlékemet őrizd meg fejedben de ezt

Szép jövő helyett a félelmem miatt bele nyugszom

De ne aggódj szerelmem a szivem nem Nyugszik

A szivem még mindig miattad majd kiugrik.

Aggódom ha csak egy napig nem tudok rólad

Most meg hetek óta csak gondolkozom vajon hol vagy.

Felhők között járok ha hangodat hallom

Megnyugszom ha a karjaidra találok

Szemeidbe nézve egy új világot látok

Tudom hogy még mindig a felhők fölött járok

Felek hogy egyszer végleg el engedsz

Soha többe felém irányt nem veszel

Tudom hogy értem mindent megteszel

kérlek rolam soha meg ne feledkezz

Szeretlek mert te vagy a legnagyobb kincsem

A szivem egyik darabja a tiéddel együtt éltet

A sorsunkat mindketten tudjuk már régen

Amikor beszelnek rólad a szivem is vérzik

Rád néztem és a hangok el halkultak

Szavaid nem hallottam csak figyeltelek

Milyen csodás ez az ember.

A szivem bele remegett ha a hangod hallhattam

Futottam remegve inkább karjaidba

El hagylak de mindig vissza fordulok

A szivem nélküled mindig csak lassan dobog

Ha melletted vagyok akkor elek igazából

Repülők a magasba ha úgy van együtt le szállunk a melybe

Fogom a kezedet hiszen soha nem mehetsz egyedül az úton

Aggódom érted mindig , ha csak egyedül kóborólsz

Hiába jól ismered a meg szokott utcákat

Vannak emberek akik nem tudják a hibák súlyát fel mérni , és akik nem is akarják.Többször gondolkozom esténként vajon én hol rontottam el.

Több órán keresztül csak a plafont nézve ezen gondolkodom vajon hol és mit rontottam el.

Az emberek hullanak mellőlem ,nem maradnak mellettem talán én vagyok aki el löki őket vagy csupán maguktól mennek nem tudom.Nem is fontos ez most.Sok ember eszre sem vesszi mennyi fájdalmat okoz egyetlen szóval vagy csak egy tekintettel a baj ott kezdődik amikor azt a személyt lökjük el magunktól aki minden erejével azon küzdött hogy kihozza belőlünk a legjobbat.

A sportban az edzőnk akinek nem fordítunk hátat,

Az csaladi kapcsolatban anyánk szemébe nem hazudunk

És a való életben az igaz barát hátába nem szúrjuk a kést.

A fájdalom meg erősít mindenkit de előbb utóbb a le osztott kártyákkal játszani is tudni kell nem csak játékba szállni velük.

Felejthetjük és meg bocsájtva setálhatunk egy személy mellett ,de az a személy mellettünk sosem fog olyan lenni mint azelőtt.

Feleslegesen is próbálkozunk és hajtjuk magunkat.

Egy egesz világ mennyisegu emléket tudnék össze gyűjteni ,de nem fogok ,mert minden percét a barátságunknak inkább le zárom és el felejtem.

És nem azért a késért ami annyira fájdalmasan szúrja a hátam közepét ,hanem azért mert azt nem segítesz ki venni onnan.

Akar mennyire is szerettelek és fontoss voltál a többi baráttal és emlékkel végleg ki töröltelek az életemből

Hamis vissza gondolva csak bolondítottál

A valóság össze zavarodott körülöttem

Sikitani akarok el engedni ami megtörtént már

Minden éden helyén a pokol vár.

Imadkoz kedvesem hogy az úr megbocsát

Én érted több imát nem mondom màr

Táncolni akarok ahol a lelkem megnyugodhat.

Meg érintettel és nem engedtél többé

Szemeddel meg mérgeztél öröké.

Tovább akarok menni és el engedni

Minden hazugságot le játszani és elfelejteni.

Minden vétked majd isten előtt térdre tesz

Akkor már kezet nyújtani késő lessz

Minden hazugság volt ami boldoggá tett.

Kedvesem ez a szerelem meg bolonditott

Maradtam számodra egy örök menedék

Hiába sírtam és írtam regényeket

Elolvasva tovább kerested akit aznap este meg etettél.

Néztelek ahogy más szájára adtál csókot

Kaptam százezer bókot

A szívem akkor is hozzád húzott.

Lehettél volna minden büszkeségem

Lehettél volna az ördögök példaképe

Szívemmel Felejtenem kellene, végleg eltemetnem.