nevezzük életnek

amikor az üzeneteit az ő hangján olvasod

nem az a baj, hogy tudatlan vagy, hanem hogy még ezt sem vagy képes beismerni

szerintem fogalmad sincs róla mennyi mindent tettem meg érted:)

valaki légyszi mondja meg, hogy mit lehet tenni, ha már 5 percnél tovább nem tudok a tanulásra koncentrálni, de még 4 vizsgám hátra van:(

tegnap éjjel, két év után először(!), írtam egy verset 

harapdáld a nyakam légyszi, köszi

más már ránézésre tudta, hogy nem lehet benned bízni, én meg azután is akartam, hogy megtudtam milyen vagy valójában

rég írtam bármit is. és ezelőtt mindig akkor írtam, ha rossz időszakom volt, viszont most hiányzik az írás, szóval azt hiszem visszatérek.

senki nem üldöz téged magadon kívül

Tőled függ a hangulatom, basszameg.

Egy lelkibeteget senki sem képes hosszútávon szeretni.

Az elmém leginkább egy csontra tudom hasonlítani. Egy láthatatlan csont,  úgy érzem, valahol a nyelőcsövem és a szívem között. Fura hely ez egy elmének, de ilyenkor, amikor ezt érzem, azt hiszem ott van az a csont. Az kap minden olyan ütést, ami nem fizikai. Ezek közül néhányat meg sem érzek, van, hogy nevetek is rajta, vagy akár lehet bármennyire is nagy, szinte meg sem érzem. Nem bír ki mindent ez a csont. Azt hittem mára megerősödött, de rá kellett döbbenem, hogy gyengébb, mint hittem. Egyszer csak eltörik. Most törött el. Illetve nem, nem most, még néhány nappal ezelőtt. Éreztem, ahogy az a rengeteg ütés ereje, ami az idők során összegyűlt, most következett be. Jött, rombolt, zúzott. Tudod, az a legrosszabb, hogy ez nem olyan csont, mint a többi. Nem lehet begipszelni, és várni néhány hétig amíg újból összeforr. Utána bármilyen kis lebbentés is képes baromi nagyot ütni. Vagy inkább fájni. Mint a törött csont, amit ha nem gipszelsz be, nem fixálod le, minden mozdulat kibírhatatlan kínokat okoz. Szeretnék várni néhány hétig. Amíg újra megerősödik, összeforr és készen állhatok a többi ütésre. Vagy csak véget vetni ennek az egésznek. Kivágni onnan azt a csontot. Megszűntetni az érzést örökre. 

valahol útközben elhagytam az önbizalmam

nem lettem jobban. csak már jobban álcázom magam.

a mondat végén félreütött ű vagyok

érzem ahogy lassan egyenesbe jön az életem de már előre látom, hogy elbaszom ezt is