Ha valaki kĂ©rne, hogy mesĂ©ljek rĂłlad tegnap mĂ©g azt mondtam volna, hogy tökĂ©letes vagy Ă©s, hogy nálad jobbat sosem láttam.. Azt mondtam volna, hogy bĂzhatok benned, hogy te tĂ©nyleg szeretsz. IgazábĂłl csak jĂłkat tudtam volna rĂłlad mesĂ©lni..
Viszont ami azt illeti ha ma kĂ©ne mesĂ©lnem rĂłlad azt mondanám, hogy össze törted a szĂvem. Azt mondanám, hogy egy játĂ©k vagyok számodra Ă©s nem Ă©rzel irántam semmit elmondhatatlanul fájnak a szavak amiket mondtál nekem, hogy nem bĂzol bennem Ă©s nem kötĹ‘dsz hozzám. Azt mondanám, hogy eddig sosem tudtam rád haragudni, most sem tudok de a szĂvem milliĂł darabra törted Ă©s mĂ©g szĂłlsz, hogy hagyjam abba a sĂrást.. VĂ©gĂĽlis te nem Ă©rzel, magadat sem szereted nem, hogy engem...
Majd letörölném a könnyem és halkan hullana szét minden körülöttem.

















