Búcsúlevél (Gabriel Garcia Marquez)
"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok,és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,
nem azért, amit érnek, hanem azért,
Keveset aludnék, többet álmodnék,
hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak,
és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék,
hanyatt feküdnék a napon,
fedetlenül hagyva nemcsak a testemet,
A férfiaknak bebizonyítanám,
mennyire tévednek,amikor azt hiszik,
az öregedés okozza a szerelem hiányát,
pedig valójában a szerelem hiánya
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek,
de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám,
hogy a halál nem az öregséggel,
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. . .
Megtanultam, hogy mindenki
a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná,
hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött
először szorítja meg parányi öklével
az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek
csak akkor van joga lenézni egy másikra,
amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek,
de valójában már nem megyek vele sokra,
hiszen amikor betesznek abba a ládába,
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt,
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni,
erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz,
hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek,
hogy láthatlak,azt mondanám neked, "szeretlek",
és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek,
és csak a mai nap van nekünk,
szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek,
és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja,
sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat,
Ezért ne várj tovább,tedd meg ma,
mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot,
amikor nem jutott időd egy mosolyra,
egy ölelésre, egy csókra,
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz,
hogy teljesíts egy kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked."
