Tökéletesen megfogalmaztad egy mondatban az életem. Egy furcsa költői hasonlat ez, gondolom nem annak szántad e kedves szavakat. Mármint ezt úgy értem, hogy én vagyok a “na jó, azért még…”- lány. Például nincsen fiú, aki össze akarna jönni velem, de azért megdugnának. Vagy ha tenni kell érte, inkább hagyja, de ha könnyen megkap, akkor jó neki az úgy. Senkinek se vagyok a legjobb barátja, de azért sokan vannak, akik hívnak találkozni, inni, bulizni. Az embereknek akkor jutok eszébe, amikor tényleg szükségük van a segítségemre és már nincs más lehetőség vagy kurvára unatkoznak. Családi dolgokat nem szeretnék itt feszegetni, de onnan is tudnék példát hozni. Sokszor érzem magam egy kényelmes B-tervnek vagy úgy mond annak, aki nem a cél, de éppen nincs jobb, úgyhogy jó lesz egyelőre. Talán túl sokszor. Na mindegy, ez jutott eszembe erről a kedves aszkról. Amúgy lehet annak látszik a képen az arcom, de általában azzal küzdök, hogy ne legyen kiszáradva, mert sűrűn használok (por állagú) púdert meg pirosítót, ami télen, a hidegben teljesen tönkreteszi (kiszárítja) a bőröm, úgyhogy kicsit meglepődtem az észrevételeden, de köszönöm a kritikát.
andulkaphoto
jbbartram-illu
yousharknotpass
annaxmalina
pixelskylines
vaporwave
kianamaiart
blakekathryn
gummygunk
