csendélet

"A fák nem kapaszkodnak a lehulló falevelükbe. Az ősz a régi elengedéséről szól, hogy legyen helye az újnak."

"Bárhogy lesz, úgy lesz! A jövőt nem sejthetem, a sors ezer rejtelem. Ahogy lesz úgy lesz!"

"Van hogy két embernek el kell válniuk egymástól. De ha a szerelem igazi volt, akkor a sors úgy is egybe kovácsolja őket."

"Sajnos a szerelem ellen fegyvertelenek vagyunk."

"Dühös vagyok, mert nagyon kedvellek, anélkül, hogy bármit is tudnék rólad."

"Szeretlek. Ha akarom, ha nem. Nem én döntök. De ha dönthetnék, akkor is akarnám. Mert nem elég a langymeleg, nem elég az éppenhogy, nem elég a félpohár, nem elég a tizenkilenc. Nem elég a másolat, sem az utánzat, vagy a majdnem olyan. Nem azért, mert én így akarom. A szél sem tehet arról, hogy fákat dönt, a tenger sem, hogy hullámokat vet, a Nap sem arról, hogy perzsel. A madár sem tehet arról, hogy dalolnia kell, a virág sem arról, hogy nyílik és illatozik. És a szív sem tehet arról, hogy egy napon szerelem nyílik benne. Az enyémben. Irántad. Nem tehetek róla. Nem tehetek rólad."

"Nem bírok nem rád gondolni. Te vagy a reggeli könnyedség és az esti nyugalom. Beköltöztél az álmaimba, minden gondolatom nálad jár."

"Néha el kell tudnunk fogadni, hogy valaki csak a szívünkben kaphat helyet, az életünkben nem."

"Előfordulhat, hogy szeretsz valakit, de mégis úgy döntesz, hogy nélküle élsz."

"Nem harcolok azért, hogy ne szeressem, mert ha tegnap szerettem, holnap is fogom. Ez a szeretet. Azt nem lehet kitörölni. Ezt el kell fogadni. De ez nem azt jelenti, hogy együtt boldogok tudunk lenni."

"Nem fájna, ha nem szerettem volna ennyire."