kertet festett

Bíró előtt, Bihari Sándor, 1886 

Ez nem erre a blogra tartozik de ez a festmény egészen nagyszerű. Sajnos a gagyicska fénykép nem adja vissza a majdnem két méteres festmény részletgazdagságát, de az összes részlet nagyon pontosan van megfestve. Ez önmagában még nem nyűgözne le, de a kiválasztott arcok olyan valóságosak és olyan ügyesen választotta ki őket Bihari, hogy bármelyik percben lejöhetnének a vászonról és jelentkezhetnének munkára a tizenkettes számú Kossuth tsz-ben. A cigányok arcát meggyőzödésem, hogy ismerem valahonnan, mindegyik egyfajta karakter, és élethűen ábrázolja rajtuk az érzelmeket. 

Egyedül az nem tetszik, hogy el van törve a hegedű. Micsoda hülyeség? Kit érdekel a hülye hegedű? Azért nem tetszik az, hogy el van törve a hegedű mert így egy izgalmas szituációból egy mindennapi perpatvar lesz. Kicsit veszít a súlyából, egyszerűbb lesz. Egy pici kérdőjelet, jótékony homályt hagyhatott volna a képen. 

Ma zár be a Magyar Nemzeti Galéria ideigelenes kiállíása, ami Londoni iskola festőitől hozott néhány képet Budapestre. Lucian Freude miatt mentem és nagyon megérte.

A képeket innen másoltam be. https://artblart.com/tag/michael-andrews-melanie-and-me-swimming/

Elég jó válogatás.

Girl with a white dog, Lucian Freud, 1950-1951

Nagyon örültem, hogy ezt élően láthattam. Egészen nagyszerű, amikor az ember közelebb léphet hozzá és minden egyes részletét megnézheti ennek a kétségbeesett neurotikus arcnak. Ez Freude felesége volt, nem rég házasodtak a  kép készítésekor viszont rá néhány hónapra el is váltak. Legjobb élmény a kiállításról. 

Girl with a Kitten, Lucian Freud, 1947 

Mindenhol ezzel a képpel reklámozták a kiállítást és nem véletlenül. Egyszerű de nagyszerű kép. Érdekes volt, hogy elég nagy képnek hittem, erre kiderült, hogy alig 40 cm-es.

Melanie and Me Swimming,  Michael Andrews,  1978-1979 

A víz mindig a kedvenc témáim közé tartozott, mert olyan különleges anyag, hogy igazándiból csak a lényegét lehet megragadni tökéletesen lefesteni nem lehet. Tehát vizuális szimblumokkal, trükkökkel, okos megfigyelésekkel kell visszaadni mi is az a víz.

 Egy kocka jól körülírható. Tízszer tízszer tízcentiméter, kilencven fokos szögben álló élek. Gyakorlatilag kész van. A víz geometriája ezzel szemben nem ilyen egyszerű. A víz egy változó. Olyan mint az x vagy az y egy másodfokú egyenletben. Mindig csak egy másik anyag viszonyában ábrázolható, hiszen átlátszó és a felveszi a ‘tároló edény’ alakját. Ezért apró megfigyelések, kis részletek furcsa foltok  jelenségek teszik lehetővé a víz ábrázolását. Laikusként ezt gondolom de igazándiból ovóda óta nem festettem vízet. Mindegy is a lényeg, hogy nagyon szép ahogy  a férfi lába a vízben úszik.

The Deer Park , Michael Andrews,  1962 A kiállításon volt egy külön terem ahol a festők a baráti társaságok dinamikájával foglalkozó képeit mutatták be. Ez a kép volt a kedvencem a válogatásból. Először ez se nyűgözött le, de aztán rájöttem mennyire zseniálisan mutatja be egy külső résztvevő szemszögéből az ilyen baráti összejöveteleket. 

Sok elmosódott arcfoszlány, alak. ‘Nem emlékszem rájuk, pedig ott voltam’ esete. Egy férfi arcának a fele mintha rémlene, talán éjfélkor volt. Egy lány ruhája és rúzsa. Ok ez meg szokott lenni de nem érdekel. Nem ez a lényeg hanem az az egy furcsa arc, amiről az egész este szólt. Persze sok minden történt  de annak az embernek az a furcsa arckifejezése, amit nem tudok kitörölni a fejemből, amire nem lehettt nem figyelni.

Michael Andrewsnál nagyon tetszett az is, milyen jól érzékelteti a teret, és minden tér színes nála. Ez a tér érzékelés is nagyon valóságos valahol.

The Wedding, R. B. Kitaj,  1989-1993 Ez a kép ott helyben se volt rossz de nem igazán tetszett. Ezek a furcsa színek, amik nekem a Bau Hausból voltak ismerősek,  valahogy nem működnek. Láttam velük zseniális megoldásokat de  valahogy most nem.  A valóságban az egész kép sokkal zavarosabbnak tűnt. Monitoron még tetszik is.

Man with a Thistle (Self-Portrait),  Lucian Freud, 1946

Magyar Nemzeti Galéria