j'ai jamais PU TE dire que...

kifésülöd az agyam függönyrojtjait

addig minden rendben,  míg nem vagyok annyira önző,  hogy arra kérjelek,  maradj

meg arra is, hogy nem volt érdemes két ismeretlennel kerülni egy egyenletbe matekból pedig különben jó voltam, úgyhogy az sokáig biztosnak is tűnt, hogy egy meg egy az kettő, és a páratlan számokkal amúgy is macerásabb dolgozni, de szóval akkor három három ember egy kapcsolatban az már biztosan konkáv (elbújni legalábbis el lehet benne) viszont ott megdőltek a valós számok, mikor a három törtünkből sem jött ki egy egész a koordináta rendszerünk meg inkább részeg torpedó pálya volt tudod az a fajta, amikor minden talál és süllyed aztán jobb híján kombináltunk, de azt már végképp nem értem, hány oldal kockás papír kellhetett ahhoz, hogy kijöjjön, hogy három a hétegészszázhuszonegybillióhoz az nekünk mégiscsak jó arány így rájöttünk, hogy egy axiómáról hajlamosak vagyunk megfeledkezni egyébként: hogy mint a háromszögekből, egyszerűen csak hiányzik belőlünk a négyzetek szimmetriája (hiába helyezkedtünk, nem jött ki az egyenes. szár. szar.) és akkor ott már persze lehettünk volna pitagorasz, ott nem hogy át, de még be sem fogta senki és mire felismertük, hogy száz-a-lék, addigra pont már elfelé tartott a tengelytől a függés ikszekből így lettek exek, száznyolcvan fok alatt meg fordulni se nagyon volt érdemes derék… munka volt. küzdöttünk vele, de hiába, három csap még több évtized alatt sem tölt fel egy huszonegy grammos tartályt

kesztyű, cipő, zokni, fülbevaló, meg mi - ezekből mihez kezdjek egy fél párral?

minden helyett meg főleg belőled lenne jó egy tartalék

két dolgot szeretek kapni: sört és puszit

Közben persze ellenem volt még a bőröd is. Egymás ellen dolgoztunk valahogy mindig, elcsúsztunk egymás bőrén, a bőrünk volt a határ, amin nem sikerült túl jutni, sosem jutottunk beljebb. Megmostad a hajam, és én igazán kívántam, hogy az ujjaid túljussanak a fejbőrömön, hogy belenyúlj az agyamba, hogy ha az én kopogtatásaim rajtad (’na mi?’ – ilyenkor bekukucskálok a fejedbe, ezt megmondtam, ugye?) hogyha azok nem működtek, akkor majd te, akár úgy is, hogy fogsz egy vésőt és benézel, meg is próbáltam utána, hogy értsd, mit szeretnék, de most már nem fog kiderülni, hogy értetted, csak nem érdekelt (én nem érdekeltelek), vagy nem is értetted, és vajon melyik rosszabb.

a felnőttség feltételei rám még nem hatnak, a dohányzásba meg sosem tudtam magam teljes erőbedobással belevetni.

de hát abban sem vagyok következetes, hogy hordok-e zoknit alváshoz