I'm so in love:))

mindig az életed része.

Viszont ez nem zárja ki azt az állítást, hogy

van, aki már nem az életed része, és mégsem

Én vagyok az egyes dolgozat és az egyes javító is.

Én vagyok a tűz után megmaradt hamu, a halszag az esős időben.

Én vagyok a piros lámpa amin áthajtasz és a kifogyott illatosító is a kocsidban.

Én vagyok a leszakadt cipőtalp, az elszakadt cipőfűző és a kidörzsölt sarok.

Én vagyok az idegesítő cérnaszál a ruhád ujjában és a szúnyog is, mely éjszaka nem hagy nyugodni.

Én vagyok a sötét, amitől rettegsz és a fény, amitől hunyorogsz.

Én vagyok a lejtő, amire feltolod a biciklid, a hó amitől megfázol és a nap, amitől megizzadsz.

Én vagyok a zene, ami se nem hangos, se nem halk, pont ezért utálod.

Én vagyok a kés amit a hátadba szúrnak, a szomorú igazság és a kegyes hazugság.

Én vagyok a kimerült elem a zseblámpádban, a rég kiolvasott könyv a polcodon, a hajszál az ételedben, a törött bögréd a földön és a kiöntött reggeli kávéd.

A villámlás amitől félsz, a kiszáradt tó, a muslinca a szemedben, az elaludt cigaretta a szádban.

Én vagyok a besült pisztoly, az életlen kard, a fülhallgatód aminek csak az egyik fele szól, a fekete folt a fehér pólódon, a padka amiben elesel és a busz is, amit lekéstél.

Én vagyok a feleslegnek titulált zsír a hasadon és a kiálló bordád is.

Néha az egyik vagyok,

néha a másik,

de sohasem

Remegtem, sírtam, üvöltöttem. Mint négy hónapja is.

Aztán az üresség, néha sírás, de amúgy ridegség.

Semmi új.

-vagy minden bajod elszáll tőle