az otthon az ahol enni kapok és inni ahol kicserélik a sebemen a kötést ahol sokáig lehet aludni ahol el lehet bújni a napok elől ahol anya van meg apa ahol kitakar az álmatlanság és anya betakar ahol apa paprikás krumplit csinál ebédre és tévét nézünk betakarózva teával a kezünkbe az otthon az ahová haza lehet menni ha túlél az ember ha megvágják a hasát az otthon az mikor nem tudja az ember milyen mikor nincs mert neki van ahol megmossák és bekenik a varrat helyét ahol sok citromot raknak a teába ahonnan nem kell menni munkába az otthon az ahonnan van hová továbbmenni mikor bír az ember egészséges és életre kész az otthon az ahol anya apa van és az aki túlél

Kimondta. Kimondta az "sz"-betűs szót. Te meg? Te meg mit írsz vissza neki? Egy mosolygós fejet. Egy kibebaszott mosolygós fejet!! Jó, mosolygós fej puszit küldő szájjal. De az egyre megy. Ilyen esetben mindegy. Nem segít a helyzeten. Miért olyan nehéz kimondani? Nem is kell kimondanod, hanem csak leírnod! Nem lehet olyan nehéz! Nem látja az arcod, nem látja, ha közben nem mosolyogsz, nem látja azt sem, ha közben akár lesütöd a szemed...Pedig te is tudod jól, hogy nem lenne hazugság. Mitől félsz?? Nem dől össze a világ, ha életedben először másnak is kimondod a szüleiden kívül!

"Good morning, Sunshine.", he told me and I get a kiss on my forehead. I get out of the bed, put on my pants and the shirt weared yesterday, my unic colorful coat and a green scarf. He was sitting on the bed, with his two legs on the floor, but still wrapping the blanket around himself. His eyes were watching all my moves. I was standing in front of him ready to go. He was still staring at me. I was leaving for a few hours, but I knew I will miss him. I dugged my fingers into his hair, gave a kiss on his head, hugged him softly meanwhile he pulled up my shirt and gave a delicate kiss on my paunch, I grab the leash and went out on the door with my little blue elephant by my side. Now, while I smoke this cigarette, my little blue elephant is peeing at the closest darkest corner.

Mekkora luxusban élünk, hogy nem is kell egymást megegyük.

Angyal voltam. Az ő angyala. Nehéz feladat. Főleg, hogy fizikailag nem lehetek mellette. Féltem őt. Féltem, mert tudom, hogy zavarodott, nem érti, mi folyik itt, nem fogja fel a kis buksijával, hogy mi történt. Mostmár kétségkívűl nehezebb lesz neki ez. Ezzel a lépessel letörtek a szárnyaim, nem tudok vigyázni a lelkivilágára. Már más irányítja. Legfeljebb csak figyelni tudom és vezekelni. Kérlek, add vissza szárnyaim, hogy a jó uton haladhasson.

...to a place where we could be anyone we wanna be.