Szabó Lőrinc: Érzékenység
Az Ă©rzĂ©kenysĂ©g volt a fĹ‘-bajom. Minden gondolat, minden fuvalom kivert magambĂłl. És a kĂ©pzelet - mint valami állandĂł szĂ©dĂĽlet kĂsĂ©rt, lengetett sok káprázatom: mintha hullámzĂł ĂĽvegormokon lĂ©pkedtem volna, Ăşgy vitt, röpitett, ami csak tetszett vagy keseritett, Ăşgy vitt a tĂşlzás: szög ferdűlt, arány bomlott, szĂł Ă©s kĂ©p megnĹ‘tt, valahány, mihelyt Ă©reztem, csodálkoztam (Ă©s mindig Ă©reztem! csodálkoztam!) Ă©s egyszerre minden árnyalatokat kapott, melyek nem voltak benne, vad, lelkendezĹ‘ szĂneket, lobogást - Ă©n meg kapkodást tĹ‘le, dadogást, s mivel mindez csak zavarba hozott, mindjobban lepleztem, hogy ki vagyok.















