Körhinta
BĂrĂł MĂĄtĂ©: Mari. MarikĂĄm. DrĂĄgasĂĄgom. Ăn Ășgy, de Ășgy szeretlek tĂ©ged. EzĂ©rt van minden, lĂĄtod? EzĂ©rt kiabĂĄlok, ezĂ©rt gorombĂĄskodok. MiĂ©rt kell ennek Ăgy lennie? Mit tegyek, mondd meg csak. MegcsinĂĄlok akĂĄrmit. Lehozom a holdat palacsintasĂŒtĆnek, de nem mondok le rĂłlad semmikĂ©ppen. Pataki Mari: LĂĄtod ez az, MĂĄtĂ©. Hogy kĂŒlön Ăștra mentĂŒnk. NĂĄlad, apĂĄmĂ©k. BĂrĂł MĂĄtĂ©: Mit bĂĄnom Ă©n apĂĄdĂ©kat. Azt mondjad csak, hogy engem szeretsz. Azt minden rendben van mĂĄris. Nem mondod? Pataki Mari: Nem. BĂrĂł MĂĄtĂ©: De hĂĄt miĂ©rt? Csak azt mondd meg nekem, hogy miĂ©rt nem? Pataki Mari: Nem tehetek Ă©n errĆl, hagyjĂĄl is engem. Az törtĂ©nik az emberrel, ami a sorsa, mĂĄs nem törtĂ©nhet. BĂrĂł MĂĄtĂ©: Hogy Ă©nvelem, meg hogy teveled? Amit Ă©n akarok! Ărted? Ha a fene fenĂ©t eszik, akkor is! Ărted? Mari. MarikĂĄm. HĂĄt hogy Ă©lĂŒnk mi egymĂĄs nĂ©lkĂŒl? Ăn nem tudok nĂ©lkĂŒled csak meghalni. Te.



















