Jégkrémbalett

Valaki írja le a gondolataimat, nekem nem megy.

Én most egy óra múlva ebben a hangtalan sírfalú hotelszobában szíven lövöm magam. Én most a búcsúlevelemet írom, szeretném, ha még lenne erőm, írnék két nap, két éjjel egymás után, elfulladó szívvel csak írnám,írnám, egy könyvet írnék, egy zengő könyvet, amelyből csak ez az egy szó zengene ki: szerelem! Egy vad, harsogó, fiatal kiáltás: szerelem! Egy rettentő hang,mint a párzó medvék ordítása a tavaszodó avarerdőben, mint egy boldog, hosszú női sikoltás csipkés, parfümös, habfehér ágyneműk közt... nézd, és most itt állok a halál magas, fekete partján, és mindjárt lezuhanok, én tudom, higgy nekem, csak ez volt szép az életben, én visszagondolok most azokra a percekre, mikor lobogó képzeletem először ölelte ezt a leányt, mint a láng, én emlékszem ezekre a percekre, ez az emlék most úgy árad vissza a szívembe, mint a titokzatos áram, amely megmozdítja a holttest meredt, konok kezét... istenem, miért is kell nekem meghalnom...

De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?

Rachel: Na, és ma mit csináltok Emmával? Ross: Azt hiszem, elviszem Emmát a játszótérre. Rachel: Uramisten, micsoda?! Ross: Mint mondtam, elviszem Emmát a "Kés, villa, olló" múzeumba. Rachel: Na jó, ide figyelj, Ross, én nem akarom hogy Emmát elvidd a játszótérre! Ross: Azért, mert...? Rachel: Na jó, ha már tudni akarod, volt egy megrázó hintabalesetem gyerekkoromban. Ross: Komolyan? Rachel: Igen, 4 éves voltam, és ott ültem azon a hintán, és akkor hirtelen a hajam belegabalyodott a láncba, és hogy ki tudjanak szedni, a mamámnak bele kellett vágni a hajamba, aztán hetekig nem volt egyforma! Ross: És te mégis talpra álltál! Nem is tudom, ki játszhatna el egy filmben! Rachel: Nyugodtan kiröhöghetsz, de nem akarom, hogy Emma odamenjen... Én Claire Daines-t választanám. Ross: Nézd, sajnálattal értesültem a tragédiádról, de a hinták teljesen biztonságosak, és Emma imád hintázni! Tudod mit? Gyere el, és nézd meg! Rachel: Ross, a hinták 40 mérfölddel száguldanak, igen, és van egy pillanat ott, a legtetején, amikor nem tudhatod, hogy visszatérsz-e a földre. Ross: Valóban, sok gyerek kering a föld körül. Figyusz, kérlek, gyere el velünk, ha meglátod Emma mosolygó arcát, esküszöm, nem bánod meg. Rachel: Rendben van. Ross: Oké, ugye nem leszel olyan anya, aki átörökíti az irracionális félelmét a gyerekére? Rachel: Irracionális? Rendben van, majd eszedbe juttatom, amikor legközelebb betojsz egy kis póktól. Ross: Persze, mert ez ugyanaz? Legalább 30 féle mérges hintafaj létezik!

Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, purrtak a zepén, nyamlongott mind a pirityók, bröftyent a mamsi plény. "Kerüld a Gruffacsórt, fiam, a foga tép, a karma metsz! Ne járj, hol grémmadár csuhan s a bőszhedt Gyilkanyessz!" Kapta döfke kardját a smorc, rég csűszte már a nyúf vadat - megállt a vén plakány tövén a tamtam-lomb alatt. Állt felhergült eszmék között, s ím Gruffacsór - a szeme láng - hussongva és mortyogva jött a kuszmadt fák iránt. Egy! Kettő! Egy! Kettő! - csihant a döfke penge nyisz-nyasza! Metélte szét, kapta fejét s diadalgott haza. "Hát megölted a Gruffacsórt? Keblemre, fürgeteg fiam! Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!" s csuklantott boldogan. Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, purrtak a zepén, nyamlongott mind a pirityók, bröftyent a mamsi plény.