ETERNAL VOID

Oh, végre van okom élni.

Hogy is mondhatnám?

Legalább annyira mint gyógyító.

Tudni akarom,

Neved meddig marad ajkamon.

Tudni akarom,

Örökké hallhatom-e kacajod.

Tudni akarom,

Hogy túléljük-e a fagyot.

Tudni akarom,

Minden egyes mozzanatod.

Tudni akarom,

Hogy összeállnak a mozaikdarabok.

Tudni akarom,

Veled együtt élni, fogadom.

Tudni akarom,

Mond hallasz?

Találtam valakit,

Ki megmászta falaim.

Aki azért szeret, aki vagyok.

Vele biztos hazajuthatok.

Most nincsen félelem,

Mert van lételemem.

Te küldted?

Nekem kerested.

Oh, oly édes a boldogság,

Mond te is, hiszel úgy mint a kezdetén?

Mond te is, szeretnél velem lenni?

Mond te is, meg fogsz szelídíteni?

Mond te is, hogy ez örökké fog tartani.

Mond te is, hogy ez igazi-igazi.

Mond te is, hogy nem fogsz feladni.

Mond te is, hogy meg akarsz tartani.

Nem emlékezni a múltról.

Hadd jussak ki,

Akarok még élni.

Hadd jussak ki,

Akarok kapaszkodni.

Hadd jussak ki,

Ez az érzés ismét elhatalmasodik.

Hadd jussak ki,

Megakarok bocsátani.

Hadd jussak ki,

Nem olyan vagyok mint tavalyi.

Hadd jussak ki,

Beengedtem a világító tornyomba.

Az óceán felém sodorta.

Lakatlan szigeten,

Az egész terület érintetlen.

Partra vetett vagy szállt?

Soha nem kívántam még így pillantást.

Közelebb jött,

Szívem csak úgy dübörgött.

Nem én,

De ő az oxigén.

Felfedezett mindent,

Mindenhol érinthetsz.

Nem ijedt meg a sötétségtől,

Ő áll a fényből.

Beengedtem a világító tornyomba,

Erre van szükségem a lélegzethez.

Kék gyönyörű szemedre,

Ez a sebtapasz az összes sebemre.

Két ölelő karodra,

Megtaláltam az utat az otthonba.

Méz édes ajkadra,

De mosolyod felér egy örökkévalósággal.

A karjaidban jobban érzem magam,

Nem kellett volna összekuporodva.

Ha régebben tudtam volna,

Nem fogok belefulladni bánatomba.

Ha régebben tudtam volna,

Szeretni nem félelmetes a világomba.

Ha régebben tudtam volna,

Már rég elvittelek volna a Holdra.

Ha régebben tudtam volna,

Hogy szívem újra dobogna.

Ha régebben tudtam volna,

Magamat bíztam volna a sorsra.

Ha régebben tudtam volna,

Szívem kedvese.

Velem maradsz-e?

Ő feltöltötte.

Azt az ürességet.

Nem éreztem még ilyen melegséget.

Oly meleg,

Már nem vagyok hideg.

Őt beengedtem.

Mert volt merszem.

Mégis jól tettem,

Nem tudtam hogy mi az a szerelem,

Mígnem a nevedet nem nevezem.

Nem tudtam, hogy milyen így érezni.

Mígnem a szemedben elveszni.

Nem tudtam, hogy milyen az első csók.

Mígnem a hasamban nem éreztem pillangót.

Nem tudtam, hogy milyen függő lenni.

Míg meg nem kóstoltam ajkaid.

Nem tudtam, hogy milyen színű a boldogság.

Mígnem meg mutattad, hogy körülötted ez Fényország.

Nem tudtam, hogy milyen jóízűen nevetni.

Mígnem, nem tudtál az arcomra mosolyt csalni.

Mostmár hogy tudom, milyen szeretni.