Untitled

Gyűlölöm szeretni azt, akiért

Hiába minden könny, vér s annyi gondolat.

Pedig lehoznám neki a Mennyországot,

Ha hagyná ide, a földi pokolba.

Gyűlölök vágyni egy érintésre, mely e

Gyengéd, megfáradt kéztől fakad,

Mert hiába kel táncra minden belső

Szervem, ha szívem közben megszakad.

Gyűlölöm érezni szemed barnaságából

A lelkembe beáramló fényt,

Mert hiába tölti el borzongás testemet,

Ha utána felváltja azt a rettegés.

Gyűlölök mindent, ami te vagy, ami

Rólad szól, s ami tiéd.

Hiába jövök rá, hogy én sem vagyok

Már másé: csakis a Tiéd.

2023.11.11.

Olyan furcsa most minden.

Nem vagyok már diák.

Az érettségivel mintha

Megállt volna a világ.

Itt a nyár, a nagy meleg.

Éljen, végre szabadság!

Mint a madár, repülnék,

De nem nyitom ki a kalitkát.

A kertünk illata csalogat,

Emberek száza is elfér itt.

Kivel tölthetném be ezt az

Űrt, mely vár engem odakint?

Kikiáltom a nevét az

Összes barátomnak;

Hűlt helyük a táplálék

A hatalmas bánatomnak.

Esténként az emlékük

Cseppfolyósként előjön.

Hiányuk, mint éles kés

Készen áll, hogy megöljön.

A szívem kissé megrepedt,

De miattuk el nem tört.

A nap nélkülük épp úgy

Lement, ahogy reggel feljött.

2024.06.29.