Kibaszott nehéz azt mutatni, hogy jól vagy, miközben egy világ dől össze benned.

Aludni is már csak úgy tudok, hogy magamhoz szorítok egy párnát és elképzelem, hogy te vagy az.

Amikor tudod , hogy hazudik , de nem szólsz semmit.

Nem szeretnék többet sírni csak azért, mert utálom magam.

Vajon mi történt volna köztünk, ha néhány évvel fiatalabb lennél, én pedig idősebb?

Valamelyik nap találkoztunk. Megbántottál. Eléggé, de így elgondolkoztam azon, hogy ezt azért teszed, mert szeretsz és fontos vagyok, vagy azért, mert nem is érdekellek, eleged van belőlem. Nem jutottam nagyon semmire. De talán tényleg igazad van. De vajon ha mindent tudnál rólam, akkor is ezt mondanád? De tényleg mindent tudnál, nem csak felületesen egy-egy titkot…..

minden találkozásunknál egyre jobban szeretlek

Amikor megláttál és összenéztünk……

Utálom mikor el kell válnom tőled

Kíváncsi vagyok a következő találkozásunkra, de mégis félek tőle…