bementem a bótba. levettem kettő (2) db másfél kilós lisztet a dugig tömött polcról. a kasszánál a legényke az egyiket elvette, mert 1db liszt/fő a limit. Mondok neki szépecsém, árultok lisztet 20,10,5,1.5 meg egy kilós csomagban. Húsz kilós zsákra is egy a limit a meg a másfél kilósra is? Igen. Mondom, de érzed, hogy ez nem stimmel valahol, ugye? Hogy értem? mondom darabra áruljátok a lisztet és ha veszek 1 db húsz kilós zsákot az rendbevan de két máséfl kilós (három gk összesen!) az nincs. Igen. Hiánycikk a liszt? Nem, van bőven.
Na ekkor jött oda a supervisor néni és kioktatott, hogy egy a limit mit feszkózok. Nagyjából lezajlott a fenti beszélgetés, csak még kiegészítette, hogy úgyse tudna a legény két lisztet beütni, mert nem engedi a gép. Mondom akkor azt a másikat megveszem külön miután az első vásárolást kifizettem. Azt nem lehet. MIért? Mert nem. (ezen a ponton kezdtem együttérezni azokkal akikről írja az ojság, hogy tűrhetetlen hangon beszének a frontline workerrel) Mondom - megörülve a családon kívüli szociális interakció lehetőségének - a járvány miatt, ugye? Igen. Mondok, hát hol van abban a ráció, hogy holnap jöhetek megint a járványügyi szempontból aggályos bótba és akkor kétszer találkozunk, amikor otthon kéne ülnünk? Az nem úgy van és vegyem figyelembe, hogy egy liszt/vásároló a limit.
eljöttem haza, nem lennék most a feketézők és árdrágítók helyében az kurvaisten
gummygunk
baratheonpilled
titsay
turnnoffyourmind
jacobvanloon
tangentwithtanner
dailybridgerton
stormborns
