Anything for my succes

Mai edzéske🏃👆 Már egy hete bennem van, hogy én bizony kint akarok futni. Ne kérdezze senki miért, február elején ez nem a legokosabb, dehát eszement egy egyén vagyok néha! 👽😅 Bár elég hűvös volt, ez nem rontott a tempón, sőt az “élményen” sem. Legalább már nem tiszta lucsok minden.🙆❄ És hát így állok most, egy biztos, áprilisig bőven van még mit hozzátenni. Rajta vagyok!😉

Mellesleg plusz ‘szenzáció’, hogy teljesen jól tartottam a futógépes tempót kint terepen is, sőt ini-minit még jobb is lett😌 #nincsveszveminden

Gondolkozzunk csak el egy pillanatra, mi is az első kép, ami eszünkbe jut, ha meghalljuk az ‘edzőterem’/’kondi’ szót. Eszünkbe jutnak a szexi pasik, a vágyálom testű emberek és a nők, akikre féltékenyek lehetünk, és utálhatjuk őket, merthogy “milyen jól néz ki, ezért én most gyűlölöm őt”. (Ez egyébként a halálom, Téged sem akadályoz semmi, hogy olyan nő vagy férfi légy, akinek a testéért mások ölnének, csak elkéne húzni magad sportolni minden nap egy kicsit. Ne tessék utálkozni, azért tegyetek, hogy titeket irigyeljenek! Azt a sok energiát, amit egyesek gyűlölködésre vesztegetnek, simán bele lehetne fektetni egy kiadós edzésbe is akár. Na de vissza a lényeghez.)

Természetesen hatalmas respect nekik, hisz elértek valamit, amihez hatalmas kitartás kell. Csak rájuk kell nézni és ezt nem felejti el az ember. Magától jön. De igazából most nem róluk szeretnék elsősorban írni, hanem azokról az egyénekről, akik ott leledzenek a terem sarkában, a cardio gépeken ‘sinylődnek’, izzadnak mint az állat és “nem illenek a környezetbe”. (Mondják sokan.) Hát mi az, hogy nem illenek a környezetbe?! Ott vannak, csinálják, küzdenek. Attól, hogy ők nem két éve, hanem két hete kezdték az edzést, ugyanolyan hatalmas tiszteletet érdemelnek! Tőlem mindenféleképpen. Igen, még nem attraktívak a mai ideálokhoz mérve, de ugyanolyan munkára képesek. És már csak maga a tény, hogy elindultak! Hogy ma is lent vannak akár csak 20 percet a teremben, vagy futnak az utcán, profi felszerelés és kiegészítő porok és szponzorok nélkül. Minden egyes ilyen ember láttán tisztelet ébred bennem. Nem számít, hogy néz ki, még csak az sem érdekel, ha életében ez az egyetlen alkalom, hogy sportol.

Mindenki megérdemli, hogy értékeljék a munkáját, és ne nézzék ki sehonnan. Ne tessék senkit lenézni, csak mert nem 50-es bicepsszel, vagy atom-faszom lapos hassal flangál a kondiban. Mert ez a hely erre van! Hogy legyen hol elkezdeni... És pontosan emiatt a hülyeség miatt félnek az emberek belépni egy ilyen helyre kezdőként. Úgy fostam az első pár hétben edzőterembe járni, hogy még. “Úr isten ez a faszi mit bámul, tuti elszúrok valamit.” “Azta annak a nőnek, defajaaa a sport cucca, én meg a gyűrott, büdös tesis pólómban vagyok...” Ilyen és ehhez hasonló béna gondolatok EZREI fordulnak meg az ember fejében. Kérlek ne hallgassatok rájuk! Kérlek legyetek elég bátrak. És ha már ott vagytok, kérlek SENKIT ne nézzetek le...Ti is kezdtétek valahol!

Kitartás Mindenkinek, hisz tudjátok, az életben egyetlen dolog van, amit fentről kezdenek. Az pedig a gödörásás!

Ohh csak megláttam ezt a kis cukit, instán és muszáj voltam megosztani. Hihetetlenül jópofa és egyben nagyon hasznos is!☝ Én tudom is saját magamról, hogy elég nehezen küzdöm meg a napi másfél liter vizemmel, főleg az ilyen esős napokon mint a mai, ezért élek -halok minden ilyen kis apró ötletért.😁

Bár , hogy egy ekkora kanna hogyan férne be a táskámba, na az nagy talány. 😅

Hellooo, Mindenki!

Csodás pozitivitással ébredtem ma, remélem ti is! Ha mégsem, nem baj. Nem kell mindig erősnek lenni. Csak tartsatok ki ma is és ma se adjátok fel. A rossz a napok is elmúlnak, és hogy ne vesszenek kárba, gyerünk menjetek ma is edzeni, jogázni, vagy csak nyújtsatok egy alaposat, meglátjátok a testetek iszonyúan meghálálja és abban is biztos vagyok, hogy a következő reggeletek sokkal vidámabb lesz! ^^

A mai is egy volt AZOK közül a napok közül, mikor az ember megállíthatatlannak és erősnek érzi magát. És bár elég sok negatív dolog ért mostanában, mégis hiper-szuper motiváltnak érzem magam. Lassan kezdem észrevenni, hogy az edzés kezd valami olyanná alakulni, amibe “elmenekülhetek”, amiből meríthetek és ott van támasznak. Még mindig vannak napok mikor pokolba kívánom az egészet, de ezek már nagyon ritkák és ez hatalmas pozitívum szerintem.

És ahogy telnek a napok, majd hetekké fonódnak és hónapokká olvadnak egyre jobban és kényelmesebben érzem magam a bőrömben, végre van egy egészséges önbizalmam!

Ti hogyan birkóztok meg a lusta napokkal és mi az ami motivál titeket ilyenkor vagy úgy általában? :) Írjatok bátran, nagyon örülök neki, ha hasonló emberekkel akadok össze :)

Kedves Te, aki épp erre jársz! :)

Az internet tele van hasonló témájú blogokkal, tényleg fulladozni lehet bennük. Épp ezért nem is az volt a célom, hogy egy újabb sablonos ‘getting fit’ felületet csináljak. Egyáltalán nem. Iszonyú sokat gondolkoztam, hogy elkezdjem-e de néha annyira jól esne kiadni, szavakká formálni a gondolataimat. Ezért született hát ez a blog, hogy a saját fejlődésemet segítsem, kiírhassam magamból a mélypontokat és megoszthassam a pozitív dolgokat is. Hogy saját szavaimból és a rebloggolt posztokból egyaránt erőt és motivációt meríthessek. Ezen kívül szívesen fogadok, leveleket, kérdéseket, ugyanis nagyon szívesen beszélgetek bárkivel akár táplálkozásról, akár sportról, tapasztalatokról, élényekről.