...és estifény!

és pontosan tudom, hogy a gondolattolongás miatt normális, hogy azt érzem, hogy nem tudok semmit...

De küldjetek csít meg kiskedvences képeket, mert második leszek és jó lenne valami laza könnyű tételt húzni, hogy úgy tűnjön, mintha érdemes lennék egy MSc diplomára.

Mindenki csak egyet!

Szóval első volt az IT.

Budapest, 1996. junius 27.

Göncz Árpád köztársasági elnök, művészi pályája elismeréseként Hofi Gézának a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét adományozta.

Együtt keresik a leesett kitüntetést.

Ne fogdosd már azt a retkes macskát Bogi, még elkapsz tőle valamit! Meg különben is: ideszokik.

Ha még egyszer meglátom, hogy a rántott husit viszel annak a csoffadt dögnek, nincs medencézés!... Ne bőgj, itt van egy kis marhapárizsi, ebből adhatsz neki. De ne puszilgasd, a jó ég áldjon meg!

Na, megmondtam! Már itt ül a teraszajtóban reggel öttől, és kitartóan bámul. Nem érdekel Bogikám, hány óra van, ha már ideszoktattad, gyere le azonnal és etesd meg! Térden állva könyörgök: Ne. Adj. Neki. Puszit.

Na, mi van te kis vacak, mi? Szereted, ha a füled mögött vakarásszák azt a rafinált fejedet! Nesze, itt egy kis virsli, de hangodat ne halljam! Ha megetted, húzzál szépen játszani. És hagyd békén a levendulákat!

Bogikám, hozz csak egy ide még egy kis meleg vizet anyának! Nem, nem lábáztatáshoz kell. Hol van az a koszos jószág? Most szépen megfürdetjük, mert agyvérzést kapok, hogy állandóan a fejét puszilgatod... Hogyhogy hol vettem a sampont, hát abban az izében... ahol a kutya meg macskakaját árulják.

Ne visíts, nem tartjuk meg! A kertbe bejöhet, meg kaphat enni, ennyi. Azért visszük állatorvoshoz, mert nem fogok állandó parában lenni, hogy összeszedsz tőle valamit.

Tudom, hogy nem Balambér a neve, de örüljön a jószerencséjének, meg hogy ennyit foglalkozunk vele. Jó... Marcipán megeheti a reggelit a konyhában, de meg ne lássam a házban máshol! Ideteszem ezt a kis szőnyeget, ez a határ! Értve vagyok?

Na, gyere ide, te majom! Nézheted az ölemben a kedvenc sorozatomat, aztán irány kifele a házból! Itt a jó idő, neked kint van a helyed! Menjél szépen egeret fogni, meg lepkéket hajkurászni, hogy az anyád mindenit annak a puha szőrödnek, na adj egy puszit!

Annyira elkezdett kint szakadni, hogy megsajnáltam. Kivételesen megengedtem neki, hogy az ágyam előtt aludjon, de ez most fordult elő először és utoljára!

House of glasses