Dihidrogén-monoxid

Ritka égi áldás,

Ha őt tarthatom karjaimban.

Ritka kincs,

Ha szíve csak is értem dobban.

▪︎

A szíve csöndes dobogása,

Hogyan is hallhatnék szebbet?

Fülem babonázó múzsája,

Nem kíván kegyelmet.

▪︎

Tenyeremben mintha vad,

Vihar utáni csend loholna.

Virágzó mellkasában

Szíve az én nevem dobogja.

▪︎

Nem érdemlem őt,

Szégyenlem is jómagam.

Mintha csak befogadná azt,

Ki rég bujdos és hontalan.

▪︎

Már hogy is ne szégyelném

Tövises lelkemet?

Mikor őbelőle tisztán,

Józanul árad a szeretet.

▪︎

Én neked adtam mindezt,

Szívem kifacsart szerelmét.

Ócska, kevéske, kopottas,

De ez mind a tiéd.

▪︎

Szégyenlem, hisz tudom,

Több ami neked jár.

Mint ez a semmirekellő szív,

Mi csak érted kalimpál.

▪︎

Ha rossz kedvem van

Ha bánt valami

Ha rossz napom van

Ha nem beszélünk

Ha nem látjuk egymást

Ha haragszol

Bármi van