4.2 SzeretnĂ©k Ărni a hazug kĂ©pmutatásrĂłl
Arról a hazugságról, hogy nekünk ebben a világban biztonságos helyünk van, minket a társadalom befogad. A legfőbb törvény, az alkotmányunk garantálja, hogy jogunk van az egészséghez és a szociális biztonsághoz is. Azért, hogy mi, kattos emberek is kihozhassuk magukból a maximumot, szociális ország révén, az államunk garanciát, közösségi forrásokból kötelességet vállal a rólunk való gondoskodásra.
Mégis azt tapasztalom, hogy azok a betegtársaim, akik nem kerülnek olyan állapotba, hogy ön— vagy közveszélyes viselkedésük miatt fennakadnának a rendszer hézagos hálóján, nem részesülnek ellátásban. Nemhogy szakszerű ellátást nem kapunk, de még csak szűrőprogramok sincsenek a számunkra, ahol megismerhetnénk mentális problémáinkat.
Személyesen is több súlyos személyiségzavaros embert ismerek, akik gyakorlatilag életük végéhez közeledve sem tudták meg, mert esélyük sem volt hogy megtudhassák, hogy súlyos mentális problémákkal élnek együtt. Ennek a tudatlanságnak mérhetetlen ára van.
Ezek a betegsĂ©gek, állapotok, ha nem is tudunk rĂłluk, akkor is mĂ©lyen kihathatnak arra, hogy mennyire lehetĂĽnk sikeresek. PĂ©ldául egy fel nem ismert, kezeletlen szorongás miatt ki lehet esni egy egyetemi kĂ©pzĂ©srĹ‘l. Egy enyhĂ©bb depressziĂłs epizĂłdban is el lehet veszĂt egy munkahelyet vagy szerelmet. Ráadásul depressziĂłsan nem lehet ismerkedni, szorongva meg pocsĂ©k a szex. Ă–sszessĂ©gben az Ă©letminĹ‘sĂ©gĂĽnk Ă©s kilátásaink romlanak.
SzűrĹ‘programok nincsenek, tehát marad az, hogy akkor vesszĂĽk Ă©szre, hogy baj van, amikor tĂ©nyleg nagy a zűr, krĂzishelyzetbe kerĂĽlĂĽnk. És ez mĂ©g a jobbik eset, mert ekkor fĂ©ny derĂĽlhet a problĂ©mára. Ugyanakkor, amikor az Ă©letĂĽnk egy válság miatt meginog akkor szociális-anyagi biztonságunk is megroppan. Sokszor alig tudunk pĂ©nzt keresni, ha egyáltalán mĂ©g kĂ©pesek vagyunk dolgozni. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben, Ăşgy, hogy közben egy betegsĂ©g miatt szenvedĂĽnk, kellene gondoskodnunk a kezelĂ©sĂĽnk megszervezĂ©sĂ©rĹ‘l. Lehetetlen kĂ©nyszerhelyzetet jelent, hogy sĂĽrgĹ‘s esetben ilyenkor sokszor a drága magánrendelĂ©sek jelentenĂ©k a megoldást.
EzĂ©rt azt tapasztalom, hogy a mentális egĂ©szsĂ©g terĂĽletĂ©n csorbul az egĂ©szsĂ©ghez valĂł jogunk, ami ördögi körkĂ©nt rontja szociális biztonságunkat is. EzĂ©rt nekem Ăşgy tűnik, hogy minket, mentálisan beteg embereket az egĂ©szsĂ©gĂĽgyi ellátĂłrendszerben sĂşlyos Ă©s következetes diszkrimináciĂł Ă©r.  Â