※

Miként a részek, úgy vagyunk a vágy szálára fűzve. A test színháza összerak és szétszed minden este. Rejtett doboz vagyunk mi is, adat adatra festve. Mágnesszalag, memória tart össze, mint a lepke két szárnya közti részletet, és verdes könnyű teste. Mert így lebeg és így csapong a víz fölött repesve. Színes lapokra írt nevek, csupasz izomzatokra, mint tűzbe hulló lepke az, hogy metaforává legyen, s a nyelv burkát levesse.

John Lisle

TELEPORTATION, 1960s

Úgy titkoltam, hogy boldog vagyok. Csak ültünk ott az asztalnál, és rám tört a boldogság. Belül hatalmas sátrak uszonyai lobogtak. Csapkodtak kopoltyúk vérpiros zászlajai. Harsonák hallgattak, csillogtak. Annyira boldog voltam, nem volt rá okom. Végre ok nélkül lehettem szabad. Nem lenne szabad takargatni a boldogságot. A harsonákat meg kell szólaltatni. A csillogást ki kell vetíteni. Égbolt-méretű képernyő kell. És ha majd megtanulnak beszélni a bolygók, elsuttogják. De addig marad a csillagok képzelőereje. A fénygócok gyémánt-emlékezete. Távcsővel, mikroszkóppal akarom vizsgálni a boldogságom. Mert eljárt az égi úton. Sárgára festett kifutón lassított. És most itt van, mint egy öreg szőlőszem, olyan bolygó. Olyan földgolyó az Isten elgurult játéka.

NATALYA RODIONOVSKAYA

Autorretrato doble by irenealfarostuff

Ernst Ludwig Kirchner Im Sertigtal (In Sertig Valley), 1925

Masataka Takayama Still Life c. 1920 - 1929

Frederick Leighton

Noriyuki Kobayashi

McEscher no 94 by @regolo54

image source & title source

more

rum cay island

— Katherine Mansfield, from The Collected Stories of K. M.; “The Lonely One,”