THE Llama

Egyszerre akarsz és löksz el.

"Foglald el magad, ne gondolj rá."-mondta, majd megnyitotta a galériáját.

"Bennem bízhatsz, beszéld ki nyugodtan." Másnap megharagudott, mert sokat beszéltem róla.

Egyre kevésbé érzem, hogy ez nekem menne.

Az emberek elfáradnak és elhagynak. Nem gondolnak bele, hogy én is elfáradok, de mindig a maradást választom.

Minél többet gondolkodok rajta, annál kevésbe tudom, mégis mi történt.

Mi számodra az élet értelme?

Mikor jön el az az idő, amikor csak kimondjuk, és nem játszunk más érzéseivel?

Egy romantikus lélek egyedül boldogtalan.

Ha azt mondod idő kell az még nem szakítás.

Nyugtatom magam, hogy lesz nála jobb, de nem ìgy érzem, nagyon nem.

Menekülök a virtuális világba.

Minden nap légy hálás valamiért, és rájödsz mennyi mindened is van, amit eddig természetesnek vettél.

Közlöd velem, hogy nem akarsz velem lenni, ellöksz, aztán hónapok után elmondod, hogy engem akarsz csak, de nem akarsz együtt lenni velem. Ilyenkor mi van?