bolondhal

(“”).

És tényleg megvannak a követői, Kohán Mátyás is, havas apályán. Nem világnézet, hanem bekezdésnyi időre konzekvensen kitartott pózok.

És mondja vissza az Orbán-féle szöveget, pedig lesz az a 40 év 58 is, de ki számolja.

„Nem gondoltam, a magyar néplélek annyira sérült, hogy ez ekkora adag orvosság lehet” – Interjú a sükösdi SUGO Tamburazenekar vezetőjével

"Hogyan kerültek kapcsolatba a Tiszával?

Két évvel ezelőtt teljesült a másik álmom: elkezdtem hangszereket gyártani, amihez húsz éve gyűjtöttem és szárítottam a fákat. Úgyhogy volt éppen annyi, hogy minden gyerek kezébe tudjak hangszert adni, és megalakítottuk külön a SUGO Tamburazenekart. Ennek híre ment a Tisza központjában is. Így Rost Andrea a „Zene mindenkinek” országjáráson lejött hozzánk. A roma önkormányzat és a helyi Tisza Sziget szervezte oda a gyerekeket: hoztak légvárat, pattogatott kukoricát meg a művésznőt, aki együtt énekelt a gyerekekkel.

Hogyan lett ebből szorosabb kapcsolat?

Ricsi akkor odament Rost Andreához, és kérdezte tőle: „Néni, beénekeltél?” Erre Andreának elkerekedett a szeme: „Hát te, kisfiam, ezt honnan tudod, hogy így kell?” – „Én zenész vagyok. Nekünk van itt egy tamburazenekarunk” – válaszolta Ricsi, majd minden gyerek feltette a kezét, hogy ők mind tamburások. Néhányan hazamentek hangszerért, és rögtönöztek egy kis bulit, ami után Andrea meghívta a zenekart egy adventi jótékonysági koncertre a Klebelsberg Kultúrkúriába, ahol ő volt a sztárvendég. Nagyon sokat beszélgettem vele később arról, hogy merre kellene vinni a zenei oktatást. Majd egyszer csak felhívott, és mondta, nagyon szeretnének támogatni minket. De nem tudtam, hogyan tehetik ezt politika nélkül. Végül a Ludas Matyi Alappal állapodtunk meg, ahová az EP-képviselők beadják a fizetésük egy bizonyos százalékát. Mivel a hangszereket én készítem, furcsa lett volna, hogy azokat adományból én vegyem meg saját magamtól. Így csak erősítőket, kábeleket, tokokat és ilyesmiket tudtam venni, megmaradt a pénz fele. Andreáék végül elmentek a Lidlbe, és vásároltak minden családnak egy-egy adománycsomagot is – ezeket hozták el Péterrel és a Változás Egyesülettel. Akkor készült az az elhíresült videó, amely bejárta az internetet. A gyerekek akkor hívták meg Pétert az adventi koncertre. Péter mondta, hogy „jó, akkor beírjuk a naptárba” – hát nem gondoltuk komolyan, de eljött. A saját autójával, privátban, testőrök és stáb nélkül. Vásárolt egy jegyet a pénztárban, majd leült valahol, ahol éppen talált helyet. Nem mint a sükösdi pékség átadóján, amikor a fideszes államtitkár úrnak előre ki volt rakva a „VIP” feliratú szék, mi pedig ott álltunk a gyerekekkel az esőben. A szervilis megafonos bohóc ugrott az államtitkár úr feje fölé tartani esernyőt úgy, hogy ő ázott, és a mellette lévő két fideszes néni kontyába csöpögött a víz az esernyőről. Ráadásul a gyerekek is áztak a hangszerrel. Akkor fogtam, felemeltem a nemzeti színű szalagot az ajtóban, és betessékeltem őket alatta, hogy „majd akkor folytatódik a ceremónia, ha elállt az eső”. Abszolút nem tetszett a közönségnek, de pont nem érdekelt. Péter épp az ellenkezője: leült oda, ahol volt hely a nézőtéren. Később hívott minket a Tisza október 23-i rendezvényre, de nemet mondtam. Miért mondott nemet?

az oroszoknak

nagyon sokszor jutnak eszembe ezekben a napokban azok az oroszok, akiket például egyetemről ismertem, sokan közülük diploma után hazaköltöztek, volt, aki nyugatabbra ment, nyilván szinte minddel elvesztettük azóta a kapcsolatot, de azt sejtem, mit gondolnak arról, ami most náluk van

és persze mélységesen tisztelem az orosz kultúrát, és hiányzik az az idő, amikor Oroszországra Európa úgy tekinthetett, mint a kicsit fura unokatesóra, akivel nem teljesen értjük egymást, de azért csak vele egész a család

♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️