WELCOME TO MY LIFE...

Tétlenül állok egy álomvilágban amit én magam építgetek a külvilág kérdéseire , csakhogy elfedjem a szürkeséget amit érzek hogy belülről már fizikailag tép szét.

Nem tudom mi a faszt csináljak.

Nincs pénzünk, próbálunk félretenni, de ha így haladunk mire összeköltözünk eltelik még X év.

Igazából… összeköltözni… nem tudom. Valahogy az elején iszonyatosan szarul esett hogy miért nem lépünk minél hamarabb, de most.. egyszerűen nem hajt a vágy. És nem a pénz miatt. Nem tudom, szerintem egyszerűen elfogadtam hogy majd lesz valahogy, és már nincs az az izgatottság bennem.

Senki nem tudja a környezetemben, de újra ingadozok.

Újra… :

- Üres vagyok

- Nem érzek semmit

- Elvagyok az életben és ennyi

- Utálom a testem

- Kívánom a cigit

- Össze-vissza eszek

- Nem tudom mi a helyes

- Indulatkezelési problémáim vannak

- Ordibálok

- Kussba vagyok

- Csendben sírok

- Boldognak mutatom magam

- ‘’Majd én megoldom’’ a dolgokat

Hát… ide jutottunk.

Még mindig együtt harcolunk tovább, mert annyi minden szaron vagyunk túl.

Hihetetlen, hogy újra itt kötöttem ki. Letöröltem az appot azzal a tudattal, hogy minden rendben van, innen már megoldom a dolgaim.

Másnap amikor felkeltem, éreztem hogy fáj az arcizmom, mire megszólalt mellettem hogy: hát lehet a nevetéstől.