Szokták mondani, az embernek elvei vannak, mindaddig amĂg nem lesz gyereke.
Évek Ăłta igyekszem megteremteni azt a környezetet amit szĂ©pnek gondoltam. SzĂ©p rendezett konyha, fehĂ©r munkanappal ami passzol a csempĂ©hez. Minden kiegĂ©szĂtĹ‘ elem ĂĽveg, fĂ©m, vagy fa... mert a műanyagot szerettem volna kizárni az Ă©letembĹ‘l. Az ágyat minden reggel szĂ©pen bevetettem, a szoba stĂlusához passzolĂł ágytakarĂłval fedtem. Minden nap friss reggeli kávĂ©val, Ă©s finom meleg vacsorával vártam a fĂ©rjem, mert ez mind Ăgy volt szĂ©p.
Aztán megérkezett ő, és mellette minden egyes dolog elvesztettem szépségét és értelmét.
Most a fehĂ©r munkanapon lila Ă©s rĂłzsaszĂn sterilizált cumisĂĽvegek sorakoznak. A legpuhább babakuckĂłk pedig a látszĂłlag hanyagul-közben pedig mĂ©rnöki pontossággal- összegyűrt takarĂłibĂłl kĂ©szĂĽlnek... Ă©s valahol mindig akciĂłs a mirelit pizza, ha Ă©pp vĂ©gig játszanánk a napot.
Elveim voltak, mindaddig, amĂg nem lett gyermekem.
Most pedig a világ legcsodálatosabb kisbabáját nézem, miközben alszik, és kavargatom az instant reggeli kávém....műanyag kanállal.
Mert tudjátok... a fém kanál csilingel a csészében. 🩷