Dancsii

Egy jó könyv sohasem elég hosszú

Egy kínos beszélgetés sohasem elég rövid

Egy alvás sohasem elég pihentető

Egy vonzó személlyel együtt töltött idő sohasem elegendő

Szél zaklatta függöny, fagyos éj,

Kihült szobák miben otthagytak, engem.

Talán másé lettél,

Mert elkellett mennem.

A hely, ahol először..

Nem volt többé semmi sem.

Felejteni mindent ami mélyről,

Mert most elkell mennem.

Sötétülő mozi vászon,

Kezed nem ereszti kezem.

Félsz, remegsz, hogy hogyan tovább,

“a faszt”

“leszarom”

“kurva”

“bazdmeg”

Ahol már nem kérdezik hogy vagy, sőt már téged se érdekel,

Füst marta asztal,

Törött,

Éhezik.

Gazdája már nem ír többé,

Hörög,

És nem lélegzik.

Fel kaparja az üres lapot,

Súlytalan,

Az űrben van.

Tollában a száradt festék,

Bent ragadt,

Elvérzik.

És kint november derekán,

Nagy fagyban,

Huszadikán.

Hol a gazda, mit csinál,

Él-e még,

Holt-e már?

Jó éjszakát,

Búcsú csók,