Fatányéros Parasztosan

igen, tudom, én vagyok a hülye, mert ezt a posztot még akkor kellett volna megírnom, amikor megnéztem a filmet, azaz valamikor novemberben, de amúgy a filemt pedig nem novemberben kellett volna megnéznem, hanem még pár hónappal azelőtt, amikor még nem esnek rajta hanatt ilyen sznob terézvárosi nyanyák, hogy manyikám ez remekmű , és pláne nem most kéne írni róla, amikor már bezsebelt minden lehetséges díjat a Golden Globe-tól kezdve a nobel-békedíjig, ami mondjuk eléggé kellemetlen, mert a Nobel-békedíjat az elmúlt években kizárólag olyan szervezetek kapták meg, akik népirtást vittek véghez, pl. az Európai Unió vagy Jasszer Arafat, vagy olyanok, akiken népirtást vittek véghez, pl. a Médecins Sans Frontiéres, mert  ugye nem is volt szebb annál, mint amikor tavaly ősszel az egyik Nobel-békedíjas által irányított ország repülőgépei lebombáztak egy másik Nobel-békedíjas által menedzselt kórházat , na mindegy, szóval hajó időben nézem meg ezt a filmet, akkor nyilván feltűnik, hogy viccesen van fényképezve, meg a ilyen gondterhelten néző nagy káeurópai fejek merednek a semmibe, meg amúgy az egyik kedvenc könyvem a Sonderkommandóról szól, mondjuk ott nem film van a középpontban, hanem négy fénykép,amit a Sonderkommando egyik tagja készített, mmiközben a kapcarongyba belerejtette a fényképezőgépet és négy random helyen megnyomta, ennek függvényében a négy fényképből kettőn látszik az, hogy a nácik meztelen rothadó testeket basznak bele egy gödörbe, a többin az ég látszik meg a fák lombja, mert véletlenül melléexponált a sonderkommandós ember, és ez teljesen oké, mert az a könyv azt mondja, hogy  aképkészítés ezen körülmények között az ellenállás egy fomrája volt, és ez a Saul fiában is megjelenik, egészen addig a pontig, amíg a főszereplő az egyik bejövőtranszportban nem talál egy GYERMEKet, innen elszabadul a pokol, mert onnantól, ahelyett, hogy azzal lennének elfoglalva, hogy kiszabadulnak ők és a maradék nemtomhányezer rab az ausvicból,a helyett megszállottan kering föl-alá a fószer és rabbit keres meg nemtom tizenkét igaz embert, akik eltemetik a GYERMEKet, és igazából az végig nem derül ki, hogy miért kell azt a gyerkeet eltemetni, illetve hát az agyammal meg a film által adott jelekből dekódoltam én, hogy a GYERMEket el kell temetni, de ez az imperatívusz egyáltalán nem következik semmiből, ami a film része,  csak lóg a levegőben, ennek megfelelően a főhős a szokottnál jobban is bekattan , és ilyen random ásókat hajigál a vízbe, aztán néha megint gyermek, aztán a végén csak kitörnek a táborból, és elmenekülnek valahova, de akkor megjelenik egy ANGYALI KIS GYERMEK, és ennek megfelelően mindenkit lelőnek,és itt a film véget is ér, én pedig levontam azt a következtetést, hogy a család meg a gyermek az igazi holokauszt, mármint ez ebben a kontextusban elég furán hangzik, de amúgy a film tényleg azt sugallja, hogy ha nem törődtek volna annyit az amúgy is halott csecsemővel, akkor talán megmenekültek volna, meg akkor is kibújt belőlem az internalizált antiszemitizmus, amikor azt láttam, hogy szegény főszereplő fószer egyfolytában egy rabbi után kajtat, mert csak a rabbi temetheti el a gyereket, mintha nem lenne halál mindegy ezek között a körülmények között, de mindegy, mert a terézvárosi modoros öregurak és sápítozó nyanyák ilyenkor suttogva megjegyzik, hogy de hiszen az emberi méltóság kedvéért akarta MEGADNI A VÉGTISZTESSÉGET a gyermeknek, rabbi meg kaddis inkluzíve, na mindegy, közben rázkódik a kamera és ilyen nagy elálló fülkagylójú emberek káromkodnak lengyelül, aztán vége, és hát nem rossz film egyáltalán, de azért hogy a fél világ elaléljon tőle, ahhoz azért kicsit túlságosan nem jó, hanem inkább rossz mégis, szóval izé ne csináljon senki gyereket, főleg ha világháború van meg holokauszt, hanem szorgosan gyűjtögesse a bombákat, és robbantsa fel a szögesdrótot meg ilyenek.

Úristen ezt nem hiszem el,   tíz éve akarom rávenni magam, hogy elolvassam ezt a könyvet, most végre találtam rá valami ürügyet,erre kinyitom, és hát ilyen döbbenetesen modoros pipiskedő nyakatekert mondvacsinált nyögvenyelős szart még nem olvastam, illetve hát nagyon rég, illetve nem is olyan nagyon rég, mert pont egy éve Esze Dóra Tiszta Pierre című örökbecsű művét basztam a sarokba, de Esze Dórát legalább nem kiáltották ki zseninek meg nem fordították le negyvenkilenc nyelvre meg nem mondtak ki rá fatvát, komolyan, most már megértem Khomeinit, hogy miért átkozta ki a szerzőt, pedig még csak az első oldalon tartok, de már ez az egy oldal is olyan rossz, mint a teljes Esze Dóra-életmű önmagában, komolyan, ha hű lennék önmagamhoz, ennek a könyvnek minden egyes kibaszott oldaláról írnék egy hasonló hangvételű posztot, mert hogy lehet olyat leírni hogy „Ragaszkodj , repülj,a  görbedő földre, ha leszállnál“ mi az hogy görbedő meg mi az hogy repülj a földre, és ez baszki a hatszáz oldalas könyv harmadik sora, mert egy fél oldallal lejjebb az van, hogy „Kímélj meg a pokoli kántálásodtól“ hát esküszöm ilyet még az Esze Dóra se írna le, na jó, de igen, mondjuk olyat meg pláne, hogy „Gibreel, a kappanhangú alkalmi szólista ficánkolt“ , soha nem gondoltam volna, hogy Esze Dórát védeni fogom, és amikor elgondolkodtam azon, hogy Salman Rushdie vajon azért lett olyan híres, mert az iráni kormányerők a fejét akarták, vagy azért, mert olyan jó író, és az előbbi mellett döntöttem, akkor villámként hasított az agyamba a felismerés, hogy de bazmeg sanyi a fordító, na az tehet mindenről, nézegetem, ki fordította a könyvet, nézem az előlapot, nézem a hátlapot, minden lehetséges helyre benézek, ahol a fordító neve esetleg szerepelhet, baszki sehol semmi, mi ez az idiotizmus, egyre gyanúsabb az egész, ki adta ki ezt a szart, forgatom jobbra forgatom balra, hát az áll a nulladik oldalon, a cím alatt, hogy KONZORCIUM, de ez csak nem lehet a kiadó neve, hát de bazmeg, ez a kiadó neve, illetve ami a legjobban közelít ahhoz, hogy kiadó, illetve kiadó, felelős szerkesztő és fordító együtt, mondjuk a felelős szó itt eléggé idézőjelben értendő, mindegy, viszont a nulla pont ötödik oldalon az áll, hogy Kiadja a Konzorcium és hogy Felelős kiadó a Konzorcium igazgatói, mi az hogy konzorcium, ez olyan mint a tudjukkik meg a cionbölcsei, mi a retkes rühös fasz ez , de komolyan, mikor adták ezt ki, a legsötétebb Ceausescu-diktatúrában, mármint hogy senki nem meri felvállalni a nevét és hatszáz oldalt lestencileztek, hát nem bazmeg, 2004-ben, tehát semmi különösebb okuk nem lett volna a titkolózásra, hacsak az nem, hogy érezték, hogy valami vállalhatatlan fércművet adnak ki a kezükből, és ehhez nem akarták a nevüket adni, mármint elég komikus, hogy többes számban beszélek ezekről az emberekről, akikről azt se tudom, hogy kik és hányan vannak, de az elég világos, hogy nem Salman Rushdie írt valami vállalhatatlan szart, hanem a magyarítói végeztek tűrhetetlen fércmunkát, csak azt nem értem, hogy kinek állt ez érdekében, mármint egészen biztos, hogy nem a fene nagy profit miatt csinálták, akkor fordították volna le a huszonhetedik jamie Oliver-képeskönyvet kétezernégyben, komolyan mondom, úgy érzem magam, mint amikor 2002-ben nagyon szomorú voltam, és elolvastam a Krisztus utolsó megkísértését, ott is azt vártam, hogy isteni titkoknak leszek a tudója, de az első oldalon azzal kellett szembesülnöm, hogy a fordító egészen nyilvánvalóan eddig csak mosógépek használati utasításait fordította, a felelős szerkesztő pedig ezt azzal próbálta kompenzálni, hogy kerített egy grafikust, aki a borítóra egy, a Mel Gibson-féle Passiót  előrevetítő képet kopipésztelt oda, és még odamásolta, hogy „bombasztikus“ meg „lélegzetelállító“, alá meg ilyen random újságcímeket, hogy Le Figaro meg New York Times meg Badische Zeitung, de esküszöm, az még sokkal őszintébb volt, mert legalább a teljes stáb, inkluzíve fordító meg egyebek, merte a nevét adni az egészhez, itt csak sunnyogás van meg konzorcium, az bazmeg, és akkor képesek leírni olyat, hogy „Amint meghallotta, boldogan vette az irányt a gúnyos-keserű hang felé“, meg „Nahát , Salad baba, ifiúr „ mi az hogy irányt venni a hang felé, meg mi az hogy ifiúr, mi ez itt, feltámadt a Krúdy Gyula, mi van már komolyan mondom a faszomba már, azért kezdtem el olvasni ezt a könyvet, mert olvastam egy másikat, amit egy Hamed Abdel-Samad nevű iszlám jogtudós és filológus írt, és az a lényege, hogy az iszlám egy tök jó dolog lenne, ha nem venné magát olyan véresen komolyan, és ugye Mohamed életrajza tele van ellentmondásokkal, a Korán meg pláne, mert több tucatszor átírták, mohamed pedig néha megőrült, és ha szó szerint vesszük a Koránt, akkor mindent igazolni lehet vele, meg az ellenkezőjét is, de inkább mindent, na és ezért nagyon nagy szükség van arra, hogy szarkazmussal meg kritikával olvassuk a Koránt, és ami nyilvánvaló faszság meg elévült, azt ne vegyük már szó szerint, hanem maximum röhögjük ki, és hát erre kiváló péda Salman Rushdie, aki a Sátáni versekben nem csak Mohamedet, hanem az iráni diktatúrát is haha a nyelve hegyére tűzte, na hát felbátorodtam, hogy akkor ez végre egy jó ürügy arra, hogy elolvassam ezt a könyvet, amit amúgy is tíz éve el akarok olvasni, erre mit találok benne, azt bazmeg hogy ifiúr meg konzorcium, komolyan mondom, holnap megveszem a Koránt, és elolvasom, az valószínűleg kevésbé fogja kiégetni az idegsejtjeimet mint az ifiúr, bár lehet, hogy azt is a konzorcium fordította, és akkor el vagyok veszve, vagy jó, persze én tehetek róla mert minek mentem oda, és miért magyarul olvastam, amikor magyarra mindent ötven év késéssel fordítanak és rosszul, szóval lehet hogy a Korán helyett majd megveszem a német fordítást, mert németül legalább jól tudok, de nincs nagyon stílusérzékem, ezért nem nagyon fog feltűnni, hogy egy vállalhatatlan modoros szar az egész , csak az hogy hmm sanyi ilyen fura kifejezések vannak benne, de legalább az nem, hogy „Az ördög fagyassza beléd a kornyikálást“  meg csippendéltáncosokkalmintázott pöttyös gumilabda.

Amúgy kár, hogy már egyik nagyszülőm se él már, mert ha legközelebb hazamennék, meglátogatnám őket, és a könyv ihletésére kizabálnám az almáriomukból a hetvenes években kilószámra kiváltott antidepresszánsokat.

Kultúra rovatunkat látták, hallották.