Untitled

Annyira sajnálom, hogy minden erőddel azon voltál, hogy segíts másokon mikor a saját kezed is remegett. Sajnálom, hogy nem adtam neked elég időt ahhoz, hogy megjavítsd önmagad, sajnálom, hogy mindenki más sebeit kellett bekötöznöd miközben elvéreztél. Sajnálom, hogy néha csak szomorúan akartál mosolyogni, én pedig megütöttelek amiért nem vigyorogtál. Sajnálom, hogy minden idődet olyanoknak kellett adnod, akik meg sem érdemelték. Sajnálom, hogy minden nap sírva kellett elaludnod.

Miért nem lehet az álmainkat visszajátszani, mint egy filmet. Újra és újra megnézni. Mindegy egyes kis pillanatot.

Mert álmomban szeretett. Álmomban együtt volt a családom. Álmomban ott voltak a régi barátaim. Álmaimban szabad voltam. Nem volt fájdalmam. Hiába vannak rémálmaim, mégis várom, hogy a következő álmom, talán megint rólad szól majd..

Kiragadnék az álmaimból részleteket és elhoznám őket a valóságba. Olyan világot teremthetnék magamnak, amiben tényleg boldog lehetnék...