arzeen

Me hitting the block button:

Észrevettem, hogy a fiatalok beszédét gyakran nem értem azonnal, mert mintha nem magyarul beszélnének. Rúzsa Magdi sírhat örömében a szárálám, szárálám elterjedése miatt. Furán zárt “á”-k, “e-“-k everywhere. “Volt egy vasarlasunk mashol is, látáhátjük a szatyrot?”

De hogy legyen konkrét példa is, a Wolt videóiban van, hogy nem értem elsőre, mi van. Nem bántásiból itt egy:

Na de visszatérve a fenti hangzó példára, én is azt gondolom, hogy ez nem egy valamilyen tájszólás, hanem inkább nyelvi modor. Talán az idősebbek (hmm...) még emlékeznek a pesti alter hülyepicsa hanghordozásra, amit Méhes Mariettának köszönhetünk:

Azonban igazi magasságokba a magyar színjátszás két soha kihunyni nem akaró csillagszórója, Udvaros Dorottya és Básti Juli emelte. Ezen nyelvi modor jellemzője, hogy a (megint csak!) nők minden pillanatban az életunt idegösszeomlás peremén billegve deklamálnak. Kurvára elegük van mindenből.

Tele van vocal fry-jal egyébként.

A férfiak esetében ugyanilyen az, amit Cserhalmi György csinál, illetve van még néhány divatos archetípus, mint a Gálffi féle merengő széplélek motyogása (ezt művelem én is), vagy a utcán nevelkedett, stabilan megbízhatatlan, de mégis sármos rosszfiú modora, lásd Szabó Győző.

Crows (Hokkaido, Japan)