Apa Világító Pavilonja

Szuper lenne élni itt, de a flaszter nálunk kriptonit.

Minek menjek külföldre, ha honvágyam van itthon is?

Nem az elköszönés fájdalmas, csak az integetés kimerítő,

Lépegetünk, mégsem haladunk, ha nem visz a mozgólépcső.

Lóháton jöttünk az Uráltól idáig, innen tovább meg Wizzairrel,

Már létráról sem éri el az üvegplafont a keményen dolgozó kisember.

Ők nem jobbágyok amúgy, hanem közmunkagépek,

Akik boldogan halnak, amíg meg nem élnek

A perem alatt, ahonnan már nem tudnak lekopni,

Nem hallgatnak Dopemant, és nem is mennek lopni.

Csak lerogynak este a kanapéra és bekapcsolják a tévét,

Fészkelődnek és zúgolódnak a permanens világvégén,

Tömegesedik a neurózis, használ a dzsihád-mantra,

Könnyű Katát táncba vinni, ha be van dzsináztatva.

Itt intézményes az ijesztgetés, "Tudjuk ki" jól tudjuk mit akar,

A Tévé Maci ablakában is Soros leskelődik, ez egy kísértetjárási hivatal.

Ez itt a "pulizmus", egy tipikus magyar ideológia:

Akinek nem túl jók a kilátásai, annak muszáj mindenkit megugatnia,

Mert mindenki zavar, veszélyt jelent, származzon akárhonnét,

Minálunk jut egy főre a legtöbb alsó szomszéd.

Illiberális? Az egy magyar mítosz, mint a csodaszarvas, meg a lehozós joint,

Bátran jelents fel akárkit, aki idegesít, vagy rád kritikát mond!

Itt csak a szexuális zaklatás magánügy, az nem #metoo-ba készült,

Úriemberhez nem méltó dolog, ha ilyesmiről beszélünk,  

Hogy hol ki a fedett alfahím, ki a lepedőautokrata,

Ez itt a szürke eminenciások ötven árnyalata.

Ez egy büszke európai ország, de legalábbis önérzetes,

Nem maradt már szabadsága, ezért inkább táppénzre megy.

Az uniós forrás a gyógyszer: megköszönni, azt nem kell,

Túlárazó szeretettel föltámadott a tender.

Ilyen a közbeszerzési karma: ha elszórjuk, majd visszajön,

Ez a borítékolható siker, itt az oligarcha egy munkakör.

Szolgálati klubcsapat is jár, nem csak a céges kocsi,

A taoista filozófia nálunk a: nagy pénz, kis foci.

Itt nem nagyon számít a lóerő, az halad, aki hűséges,

A ranglétrát is pórázból fonják, ez a "nem valami nagy számok törvénye".

Gerinctelenekből lesz a felsőbbrendű faj? Evolúció, kalap, kabát!

A kígyó nemcsak a farkába harapott, hanem mindenestül felzabálta magát.

Evés közben jön meg a farkasétvágy, a habzsolási kényszer,

Mindennek van határa, gyerekek, de azon túl vagyunk már régen!

Ez is Magyarország, itt születtem, itt élek, és érdemes beszélni róla,

Hogy lelkesedni érte hazaszeretet vajon, vagy Stockholm-szindróma.

De ugye nem kell a helyzetnek elfajulni a „pártos honfi vérig”,

Csak mert a hazámmal a kapcsolatom: „it’s complicated”?

Azaz, hogy persze, nagyon szeretem, csak nem vagyok belé szerelmes,

De attól, hogy a hibáit közelről látom, még távolról sem vetem meg.

A nemzeti identitásomat, mint az öregapám zakóját, nem választottam, hanem örököltem,

De ha nem is hordom mindenhová, nem kéne még elvitatni tőlem.

Hiszen nem azért vagyunk mi egy nemzet, mert minden faszságra bólogatunk,

Hogy egy vakon elfogadott népi ÁSZF-ben kimerüljön a nemzeti öntudatunk.

Éppen attól vagyunk magyarok, hogy megoszt minket szinte bármi,

1. Dinasztia, pereputty (család)

Akkor lássam, amikor a hátam közepére kívánom.

Ember tervez, Isten őrizz.

Halottról jót amíg meleg.

2. Kaland, játék, kockalada (utazás, mozgás, játék)

Lassan járj, amíg engem látsz.

Aki szerencsés a kártyában, az makkal álmodik.

Addig nyújtózkodj, amíg el nem törik.

3. Megvan, az a lényeg (oktatás)

Aki nem dolgozik, holtig tanul.

Vág az esze, mint a vakablak.

Nem látja a fától a bizonyítványát.

Minden jó, ha jó a szamár is.

4. Aki átbasz, basszon b-t is (üzleti ügyek)

Az ígéret szép szó, de az írás megmarad.

Okos ember más kárából is csomót keres.

Rossz pénz helyébe jót várj.

5. Gyónok inkább az ördögnek, az sokkal megértőbb (hit- és erkölcstan)

Minden szentnek megvan a maga keresztje.

Fején találta az Isten lábát.

Jó pap nem gyerek kezébe való.

Az nevet, aki rosszra gondol.

6. Centrális térerő (politika)

Egyszer volt Budán az Isten állatkertje.

Messziről jött ember az ellenünk van.

Hallgat, mint a beleegyezés.

Három a magyar, kettő lesz belőle.

7. Szerelem, szex, nemi betegségek (párkapcsolatok)

Ami késik sem tart örökké.

Bátraké a leányzó fekvése.

Minden jó, ha nyögés a vége.

Nézd meg az anyját, vedd el a hóhért!

8. Nincs értelme, de igaz

Ritka, mint a bunda.

Borra sör, vonzzák egymást.

Egy seggel nem lehet verebet fogni.

Vakok közt minden tehén fekete.

Szem a lélek tökre.

Jobb félni, mint macskát szarni.

Ajándék lónak ne nézd a kurva anyád!

Haragszom az időre, hogy sosem jókor elég,

Egy-kettőre elnyeli a beléd-feledkezés,

És nélküled így hirtelen minden olyan bután hat,

Most egy dologra vagy csak jó: hogy vágyakozzam utánad.

Elképzeltelek én már régen,

Ha törik, ha szakad, lesz egy kisfiam,

Az is Andris lesz, pont ahogy én.

Felerészt lett igazam csak, általában így van ez itthon,

Mert végül is Ábel lettél elsősorban,

és Dániel is, mert így hívták

Az oviban az Emma szerelmét.

A te nővérkéd már attól kezdve mondta neked a magáét,

Amikor beavattuk, hogy ott a pocakban

Hetekben számolt hosszokat úszol a magzatvízben,

Na, Ő már akkor számon tartott téged,

Színezőnek képzelte a babavárást.

Tizennyolcnál egyszer csak jöttek a gondok,

Az az abnormális képlet a hasban,

És a várakozás, hogy változik-e:

Hány milliméter, mekkora ciszta,

Mit nyom el éppen, mennyire vészes,

Mit sejthet vajon ebből az Emma?

Ő nem tudhatta mennyire vergődsz, mennyire húz le a víz,

És egyes orvosok nem javasolnak, mert lehet, hogy nem lesz minden oké,

De nem kell választ adni azonnal, mert a magyar jog engedi még,

De dönteni kéne, hogy búcsúzunk,

Vagy jövünk tovább összeszorított foggal,

Tudva, hogy ha lassul a szíved, ők kiszakítanak,

Még ha nem is készültél volna fel arra, hogy élj.

Hogy magyarázzuk el ezt egy négy és fél évesnek?

És gyűltek, gyűltek az orvosok egyre,

Nem láttak még eddig ilyet,

Nyári köpenyben kényelmetlenül ültek,

Izzadták ki magukból az orvosi „mit tudom én”-t.

Mi meg úgy voltunk, hogy félig-meddig értjük a dolgot,

Észnél lenni igyekszünk, abban bízva, hogy élni születsz meg.

Harmincötnél azt mondták, nagy a kockázat, túl sok a kérdés,

Császármetszés kell ide, mindegy is, hogy hányadikán,

De hétfőre essen, ez a lényeg, ha újabb műtét kéne talán.

Hétfőn reggel plexidobozban hoztak, abban láttalak én legelőször,

Egy percet hagytak nekem arra, hogy elmondhassam „mennyire jó,

Hogy végre itt vagy, kis fiúkám, és büszke vagyok rád, bírjad, bírjad,

Ha műtét kell is, ott leszek akkor, bízom benned, várlak, ne félj!”

Ünneplés, az nem volt aznap,

Csak kifeküdtem éjjel a kertbe, hátha az Isten csillagokat hajigál,

Rád gondoltam, azt kívántam, bírjad a terhed és arra vonultak a Perseidák.

Lábadozással kezdted a pályád,

Kétnaposan már kaptad a morfint,

Hátha nem ébreszt fel az a fájás,

Néztük a gépen, hogy szaturálsz.

Jól megy a légzés, „jaj de ügyes vagy”,

Szonda se kell már, mennyire jó,

Karba vehetlek, „hát mi a helyzet?”,

„Itt van nálam az ennivaló”.

És egy, meg hat, meg nyolc

Hét múlva is kaptad a morfint,

Hátha nem ébreszt fel az a fájás,

Néztük a gépen, hogy szaturálsz,

De a műtétektől nem lettünk okosabbak.

Közben kicsikét hazaugrottál,

Azt hittük már minden oké lesz,

De nem akart felfele menni a súlyod,

És a hasadban nőttön-nőt a nyomás.

A kórházba visszakerültél, elszakítottak minket újra,

Bent töltöttünk nálad számtalan órát,

Míg nem szóltak, hogy vége a látogatásnak.

Ismerősök írtak a face-en, kaptuk a reikit,

Vers, ima is jött, tényleg akartak adni erőt,

Még mi csak álltunk támogatólag

És simogattuk a buksi fejed.

Pont úgy jött ki a lépés, így is akartuk persze,

A hazatérésed éppen az Emma születésnapjára esett.

Gondolhatod, hogy mennyire fel volt dobva,

Azt kiabálta, „el se hiszem, hogy te tényleg egy igazi kisbaba vagy!”

Pedig nagyon is az vagy kisfiam, csak nem egy kimondott szabványgyerek:

Tolatva mászol, gitáron dobolsz, meghuzigálod a katétered,

Egy pillanat alatt elkapsz bármit, ami a kezed ügyébe akad,

Hűtőmágnest, bögre fülét, adóbevallást, headsetet, hajat.

És ez mind teljesen természetes,

Mert az élet nem olyan, hogy mindig minden oké lesz,

Akkor az nem az élet, hanem egy Libresse-reklám, vagy a Disney Channel,

De igenis meg lehet tanulni együttélni a gonddal annyira,

Hogy szinte fel se merül már az, hogy ez ne lenne teljesen szokványos.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak a tökéletesnek lehet örülni igazán,

Holott a legjobb nyaralások nem mindig a legszebb helyeken történnek,

És a legjobb bulik sem feltétlen akkor alakulnak, amikor minden adott.

Éppen emiatt szarok általában a szilveszterek,

Az én szülinapom is aznap van, nekem elhiheted.

De engem egyáltalán nem zavar, ha nem minden oké,

Nekem a nagyjából is ugyanolyan jó,

Nekem így is, úgy is csak te vagy az egyedüli kisfiam,